A csengőt szeptembertől a nyilvános premier előtt a Lázár Ervin Program és az MVM Pikoló Program résztvevői láthatják. A Donizetti-vígopera rendezője, Toronykőy Attila jól ismeri az ifjúsági közönséget, pontosan tudja, mire érdemes fókuszálni ahhoz, hogy az előadás felkeltse a fiatalok érdeklődését a műfaj iránt.
A csengő nem kis kihívás elé állította a rendezőt: idén tavasszal ő adaptálta a Bánffy terembe a 2016-os, az Andrássy úti Szfinx-teraszra készült rendezést, őszre pedig egy vadonatúj, kifejezetten ifjúsági közönségnek szóló verziót készít Donizetti vígoperájából. A tavaszi felújítás alkalmából, mint mondja, az eredeti szabadtéri előadás már átment több szcenikai változáson, ami a koncepcióra is hatással volt, a szeptemberi premier miatt viszont teljesen új szemlélettel közelít a műhöz.
„A gyerek- és ifjúsági előadásoknál mindig törekszem arra, hogy ne csupán szellemi, de fizikai értelemben is közel kerüljön a nézőkhöz az opera, ami azt jelenti, hogy az énekesek többször lejönnek a színpadról, a közönség közé. A zenekari árok ötméteres mélysége ebben az életkorban különösen soknak számít, nem egyszerűen elválasztja, hanem távol tartja őket az operától. Fontosnak tartom, hogy a gyerekek lássák, a műfaj számukra is elérhető, hogy az énekesek élőben énekelnek, a zenekar élőben játszik, és azzal, hogy a történet számukra is kézzelfogható közelségben zajlik, hitelessé válik a színészi játék, az énekesi teljesítmény – magyarázza Toronykőy Attila, hozzátéve, ez az előadóknak is jelentős feladat. – Az előadás résztvevői semmilyen tekintetben nem »csalhatnak«, egy ifjúsági produkció tökéletes artikulációt igényel, a szituációkat nagyon tisztán kell megfogalmazni, és a szerep mélyére kell menni. Egyiket sem lehet megspórolni ahhoz, hogy végig lekössük a fiatal nézőket.”
Az előadásban közreműködő művészek is jól értik az ifjúság nyelvét. Don Annibalét, az idős gyógyszerészt, aki öregkorára rájön arra, hogy a szakmáján túl a házassággal is foglalkozni kell – külsőségeiben Einstein nyelvnyújtós fotójából inspirálódva – két komikus vénával megáldott művész, Szvétek László és Kiss András alakítják, az ifjú feleség szerepében Megyimórecz Ildikó, Kapi Zsuzsanna és Rácz Rita debütálnak a produkcióban. Fülep Máté és Geiger Lajos Enricóként, az áprilisi felújítás óta már rutinosan csábít és keveri a kártyát, az anyós karakterében Megyesi Schwartz Lúcia és Farkasréti Mária, míg a szolga Spiridione szerepében Kiss Tivadar és Ninh Duc Hoang Long képviseli a humort.
Az ifjúsági előadások esetében különösen fontos, teszi hozzá Toronykőy Attila, hogy a színpadon a gyerekek számára ismerős miliőt teremtsenek. Donizetti vígoperája egy gyógyszertárban játszódik, de nincsenek a műben olyan konkrétumok, amelyek a 19. század elejéhez kötnék a cselekményt. A bemutató idején ez kortárs darabnak számított, ezért a 21. században is felfogható mai történetként, világítja meg a rendező a koncepciót. Ezért a díszlet egy hatalmas méretű pirula lesz, a kellékek közé gyógyszertári eszközöket csempésznek be, és természetesen megjelennek az elmúlt évekre oly jellemző maszkok is. Ezek a vígopera műfaji követelményei miatt eltúlozva válnak látványelemmé. A Donizetti-opera egyik legismertebb hadaró jelenetében 84 fajta gyógyszeralapanyagot sorol fel a szerző, ezeket Blum Tamás remek magyar fordításában ismerhetik meg a fiatal nézők. Ezen elemek vetített feliratok formájában fognak megjelenni, és összevisszaságukkal egy fergeteges finálé kialakulását segítik elő.
„Felgyorsult a közlés, a videoklipek, a TikTok pörgésében sokkal gyorsabban és sokkal több információ érkezik, a gyerekek pedig ehhez a ritmushoz vannak hozzászokva. Ha az a cél, hogy megnyerjük őket az operának, alkalmazkodnunk kell ehhez a világhoz. Ez nem azt jelenti, hogy beavatkozunk a partitúrába, a tempók természetesen maradnak. Vizuálisan szeretnénk jelen idejűek lenni – akár azzal is, hogy az operaénekesek a legfrissebb utcai divatot viselik –, és olyan helyzeteket hoznak létre, ami leköti a fiatalokat.”
