A BMW Group több mint ötven éve működik együtt intézményekkel, világhírű művészekkel. Az elmúlt két évtized e tekintetben Prof Dr. Thomas Girst, a vállalat kulturális elkötelezettségéért felelős vezetőjének nevéhez fűződik, aki nem mellesleg több könyv szerzője, egyetemi professzor és 2016-ban elnyerte „Az év európai kulturális menedzsere” díjat. Vele beszélgettünk első budapesti látogatása alkalmával.
– Vezetőként pontosan meghatározza, hogy kivel kell kapcsolatokat létesíteni, vagy inkább impulzusokat ad, amik alapján a helyi vállalatok megtalálhatják a partnereiket? Hogyan működik a folyamat?
– A stratégiánk világosan meghatározza a cselekedeteinket, és azt hiszem, ez az, ami minket jelentőssé tesz a művészetek terén végzett, sok évtizedes munkánkban. A klasszikus zene az egyik pillére a világméretű, globális elkötelezettségünknek. A jazz is kiemelt jelentőségű a kortárs művészet, a dizájn és az építészet mellett. A hangok kérdése egyébként is egyre fontosabbá válik az elektromobilitásban, ezért erre is nagy hangsúlyt fektetünk: a jövő hangzásán dolgozunk a két Oscar-díjat is elnyert, hollywoodi zeneszerzővel, Hans Zimmerrel, és természetesen több tucatnyi hangtervezővel.
– A BMW Group több mint ötven éve hozta létre az Art&Culture programját, amely révén együttműködtek és rendkívüli alkotásokat hoztak létre például Andy Warhollal, a Tate Modernnel, az Elbphilharmonie-val, a milánói Scalával és a Római Operával. Miben jelenik meg mindennek a hozadéka: eladási statisztikában, presztízsben, új vásárlói rétegben?
– A rövid válasz az, hogy a fentiek mindegyikében. A kicsit hosszabb verzió szerint felületesség volna a tevékenységünket abból a szempontból szemlélni, hogy ezzel hány autót adunk el. Valójában arról van szó, hogy vállalatként valódi részei vagyunk a helyi társadalmi és kulturális életnek: vissza kell adnunk valamit annak a társadalomnak, ahol a sikeres üzleti tevékenységünket folytatjuk. Úgy gondolom, hogy a kulturális befektetés a tiszteletről, a kíváncsiságról, valamint arról az örökségtudatról szól, hogy mit tehetünk együtt, és mit hagyhatunk magunk után.
– Tehát nem csak anyagi támogatást adnak…
– …hanem interakciót szeretnénk és nem egy egyszerű pénzügyi tranzakciót. Természetesen minden művésznek, intézménynek, operaháznak, zenekarnak, múzeumnak szüksége van plusz pénzügyi erőforrásokra, de mi nem akarunk sem szponzorok, sem felcserélhető üzletfelek lenni. Több mint ötven éve vagyunk ezen a területen, nagyszerű hálózattal és tapasztalattal rendelkezünk. Fontos, hogy a partnerünk megismerje ezeket a lehetőségeket, és hozzátegye a saját ötleteit is. A közös alkotás rendkívül fontossá vált. Ezért hívjuk ezt a kapcsolatot partnerségnek és nem másnak. Azt hiszem, ez különböztet meg minket, és ez tesz bennünket megbízható, felelős, hosszú távú partnerévé minden olyan kulturális intézménynek, amellyel együtt dolgozunk.
– Mit tart a legnagyobb kihívásnak a kulturális együttműködés területén a következő években?
– Ez mindig kihívást jelent. Van egy üzleti és van egy művészeti és kulturális rendszer, ezeket pedig nem könnyű összehangolni. Húsz évvel ezelőtt nagyon nagy volt a határvonal e két szegmens között. Húsz-huszonegy évesen magam is kiáltványokat írtam az ellen, hogy az üzleti szféra belépjen a kultúra világába, mert úgy éreztem, így tudjuk megőrizni a művészetek tisztaságát. Ma már azt gondolom, hogy tulajdonképpen mindkét terület próbatételei mindig a költségek körül forognak, és a művészeknek is el kell gondolkodniuk azon, hogy honnan tudnak anyagi forrásokat szerezni, hogyan tudnak művészként túlélni?
– Ezt az Andrássy úti épületet,amelyben beszélgetünk, egy építész kulturális intézménynek tervezte, ezért is olyan szép. Csak az akusztikáért és az előadásért létezik, és annak tanúsága, hogy mire vagyunk képesek. De ahhoz, hogy az opera releváns maradjon, lehet, hogy el kell hagyni a színpadot. Lehet, hogy ki kell menni a városba, és új dolgokat kell kipróbálni. Fel kell kelteni az érdeklődést, hogy az opera és a komolyzene az elkövetkező generációk számára is érték legyen.
– Van olyan konkrét, érdekes vagy inspiráló együttműködés a BMW és az opera világa között, amelyre különösen büszke, amit szívesen megemlítene?
– Több száz kezdeményezésben veszünk részt világszerte, sok közülük tavaly is a klasszikus zenéhez kapcsolódott. A legjobb programjaink közt ott van az „Operát mindenkinek”, aminek célja az, hogy az opera vagy a klasszikus zene egyszerre elérjen húsz-harmincezer embert. Ezek az események köztereken jönnek létre, legyen az Berlinben, Londonban, Melbourne-ben, az orosz-ukrán háború előtt Moszkvában. Fantasztikus élmény ennyi mosolygó arcot látni, vagy azt, ahogy a kisgyerekek Verdire táncolnak!
– A BMW Group Magyarország és a Magyar Állami Operaház együttműködése több mint nyolc évre nyúlik vissza, számos közös megmozdulással. Ilyen volt például a BMW i7 fotózása a felújított Operaház színpadán, a limuzinszolgáltatás világsztároknak (Domingo, Kaufmann…stb), vagy épp az oroszlányi gyerekeknek, akik az újranyíló Operaház első vendégei lehettek. Milyen visszhangja volt ezeknek az aktivitásoknak a nemzetközi térben?
– A termékeink és a kulturális elkötelezettségünk nem feltétlenül keverednek. Említette Warholt, ott a BMW Art Car sorozat, ahol természetesen a művészek magával az autóval, mint felülettel dolgoznak. Amikor a klasszikus zenével és az operával való kapcsolatunkról van szó, maga a gyártmány távolabb kerül. Ha megengedik nekünk, hogy színpadra állítsunk a budapesti Operaház Szent Gráljában egy olyan autót, mint amilyen a szívünknek kedves 7-es sorozat, az csodálatos! Azokat a képeket a Magyar Állami Operaházról és az elektromos luxuslimuzinról, amiket a médiacsatornáinkon is megosztottunk, világszerte számos országban felkapták a kollégáink, mert úgy gondolták, hogy ez a tökéletes módja a i7 bemutatásának. És az Operaház itt nem csupán díszlet volt! Egyértelműen látszik, hogy ezt a fotósorozatot azért tudtuk elkészíteni, mert igazi partnerség van köztünk.
– Ennek egyik jele lehet az is, hogy a művészeti együttműködéseket elismerő magyarországi Art is Business Díj vállalati kategóriájának győztese 2022-ben a BMW Group Magyarország lett. Van olyan kooperáció a régióban, ami hasonló eredményeket tud felmutatni?
– A díjak fontosak, különösen azok számára, akik a cégen belül azért küzdenek, hogy a kultúrára szánt költségvetés megmaradjon. Minden vállalat dicséretet érdemel, amelyik tesz valamit a kultúráért, különösen akkor, ha ez nem csak egy megbízás, ahol egy énekesnek el kell énekelnie a vállalat dalát, hanem – ahogy esetünkben is – a kreatív szabadságot jelenti. Ma találkoztam Dr. Ókovács Szilveszterrel, aki elmondta, hogy az intézményi támogatásoknak Magyarországon még nincs kialakulva olyan kultúrája, mint Nyugaton. Én ezúton is arra szeretném bátorítani a cégeket, hogy vegyenek részt a művészetek támogatásában! Ha jól csinálják, az jót tesz a cégük imázsának, hírnevének és láthatóságának. Örülnék, ha több vállalat lépne az ügy érdekében. Biztos vagyok benne, hogy azok, akik tesznek is, úgy érzik, hogy ez nekik is megéri. Jó az alkalmazottaiknak, és képes jobb hellyé változtatni ezt a világot, aminek most nagyon nagy szüksége van erre.
– Ez az első alkalom, hogy Budapesten, és az Operaházban jár. Mik az első benyomásai? A jövőben láthatjuk Önt az előadásokon is?
– A debreceni üzemünket 2025-ben nyitjuk meg, mely nagy lépés lesz a BMW magyarországi jelenlétében. Azt gondolom, hogy lehetnek olyan jövőbeli lehetőségeink, hogy potenciálisan tovább építsük, illetve még nagyobb léptékűvé tehessük a magyarországi együttműködéseinket.
Nyilvánvalóan én is olvastam Kertész Imrét és Esterházyt, hallgattam Lisztet és Bartókot. Bár soha nem jártam itt korábban, él egy kép a fejemben Magyarországról, ami az ország kulturális nagykövetein keresztül alakult ki bennem. Nagyra becsülöm, tisztelettel és elismeréssel tekintek a magyar kultúrára, mert máris sokat adott nekem. Hálás emberként jövök ide, és elképesztő látni Budapestet, az építészetét, a nagyszerű léptékeit. Nagyon boldog vagyok itt!
