Honthy Hanna megüti a bokáját, Fényes Szabolcsék pedig nagyot lódítanak: László Ferenc műfajtörténeti könyvéből ezúttal a Maya ősbemutatójának előzményeit idézzük fel.
A Maya megszületéséről és majdani színre kerüléséről beszámoló első 1931-es tudósítások jellemzően afféle csalihírek voltak, amelyek berlini vagy Király Színház-beli ősbemutatóról regéltek. Őszre azután eldőlt, hogy a Fővárosi Operettszínház lesz az első produkció színhelye, ám a bemutató dátuma még jó ideig mozgott, mivel Kóla József (az ő slágere a Muzsikusnak dalból van a lelke) operettje, a Pillangó egyelőre táblás házakkal ment.
Ráadásul e rég elfelejtett darab főszereplője éppúgy Honthy Hanna volt, ahogyan neki szánták a Maya címszerepét is. Ő pedig talán bízott az új mű és a pályakezdő zeneszerző sikerében, talán nem, esetleg pihenni vágyott szünhetetlen előadássorozatait követően, vagy éppenséggel új kihívásra vágyott – ezt a mából visszatekintve már vajmi nehéz eldönteni. A november elejére kitűzött főpróbát és premiert mindenesetre pár nappal el kellett halasztani miatta, ugyanis Honthy az egyik utolsó próbán megütötte a bal lábát.
A hírlapi tudósításokban ekkortájt többnyire 21 esztendősnek jelentett Fényes Szabolcs, no meg a szövegíró Harmath Imre, valamint az Operettszínház azért alaposan kihasználta a bemutatót megelőző napokat-heteket. Így például több lapban is megjelentették a következő hirdetést (ha igaz, úgy a leleményes Harmath ötletére):
„MAYA
az idei évad kimagasló operettjének európai premierjei:
Bécs – Theater an der Wien – január
Párizs – Palace Theatre – február
Berlin – Metropol Theater – március
Milánó – Teatro dal Verme – február
London – Savoy Theater – május”
Ebből természetesen egy szó sem volt igaz, azonban a budapesti közönség érdeklődését sikerült felkelteni az ilyen és ehhez hasonló beharangozókkal. 1931. november 10-én pedig sor került a tetszést arató bemutatóra is, a nézőtéren az „előkelő nemesi bandériumként” helyet foglaló zeneszerzői rokonsággal. Ám a hangosfilmekkel vetélkedni vágyó darab, amelyben párizsi hűtlenségi dráma, idegenlégiós kaland, lápvirág-romantika, berber bár és több revükép is akadt – leginkább egy másik új médiumnak köszönhette az áttörését. Alig egy héttel a premiert követően ugyanis az eladdig élőben csupán operaelőadásokat közvetítő Magyar Rádió műsorára vette a Mayát, amely az egykorú rossznyelvek szerint rá is szorult a pénztári forgalmat megélénkítő ötletre.
Házy Erzsébet, a Maya egyik slágerét a „Szeretnék egyszer kicsit boldog lenni”-t énekli:
