A három fiatal zenész alkotta Terra Profonda illúziószerű szövegekre épülő, sokszor a szabadzene határain mozgó drámai megszólalásával hívta fel magára a figyelmet főképp a jazz- és bluesrajongók körében. Kiss Krisztiánnal, az együttes egyik alapítójával beszélgettünk a zenekar második lemezének megjelenésével kapcsolatban.
– Hogy indult az idén 7 éves Terra Profonda történte?
– Tordason nőttem fel, ahol rengeteg művész él, és híresen összetartó közösséget alkotnak. Itt kerültem szoros barátságba Vincenzo Lo Buglióval, akinek az édesanyja magyar, az édesapja szicíliai, Palermóban született, de Magyarországon nőtt fel. Először tizenéves korunkban zenéltünk együtt, akkor a Tom Waits-vonalon, a blues irányába indultunk, habár én már akkor népzenével foglalkoztam. Legfőképp kobzon játszottam, de azért alkalomadtán gitárt is ragadtam. Évekkel később, 2012-ben Vincenzo keresett meg azzal, hogy szeretné, ha ismét együtt zenélnénk, mert vannak saját dalötletei. Azonnal fogtam a kobzámat, átmentem hozzá, és néhány órás beszélgetés és próba után már fel is vettünk néhány számot. Az én életemet akkor teljesen a népzene töltötte ki, de közben jártam a Váci Bartók-Pikéthy Zeneművészeti Szakgimnáziumba is, jazz-szakra, ahol megismerkedtem Szabó Mátyás basszusgitárossal. Az első próbánk hármasban a Vörösmarty Gimnázium pincéjében volt, ott kezdődött a Terra Profonda története.
– Azóta pedig két albumot is felvettetek, de egyiket sem a megszokott stúdiókörülmények között.
– 2015-ben Észak-Németországban, egy jó barátunk, Thomas Kühnapfel szobrászművész műhelyében rögzítettük az első lemezünket. Felejthetetlen élmény volt, ráadásul Thomas a felvétel végére egy koncertet is szervezett nekünk a házába, ahová 120 ember jött el meghallgatni minket. Most pedig a második album is elkészült, amit december 14-én mutatunk be a Fonó Budai Zeneházban, hiszen a lemez a Fonó gondozásában kerül kiadásra, a Hangfoglaló Program támogatásával. Ezúttal Vas megyében, egy Sitke nevű településen rendeztük be a stúdiónkat a csodálatos Kálvária-kápolnában, amelynek rendkívüli atmoszférája és akusztikája van. Az egész környék olyan, mintha egy időutazáson vennénk részt. A felvételen végig ott volt mellettünk egy stáb is, akik minden lépésünket figyelték.
– Miből merítkezik a Terra Profonda zenéje? Be lehet sorolni bármilyen műfajba vagy stílusba?
– Ebben a kérdésben általában tanácstalan vagyok, mert nem stílusokra vagy műfajokra építünk: ennek a zenének a lényege az alkotófolyamatban rejlik. Vincenzótól érkezik az alapanyag, aki szöveggel és dallammal ellátva mutatja meg nekünk az ötleteit, majd ezeket közösen elkezdjük boncolgatni. Hárman vagyunk, de sokkal több hangszert szólaltatunk meg, így sokféle kísérettel el tudunk látni egy-egy dalt. Hosszú folyamat eredményeképp születnek meg a számok, amelyekről sokat beszélgetünk, ízlelgetjük őket, így folyamatosan újabb és újabb ötletekkel gazdagodik az anyag.
– A népzene is megjelenik nálatok valamilyen formában?
– Tulajdonképpen a koboz révén juthat be a számainkba valami a népzenei hangzásvilágból, de szándékoltan nem használunk tradícionális elemeket. Mindhárman teljesen más zenei környezetből jövünk, több irányből érkezik az inspiráció, de valahol mégis összetalálkoznak az elképzeléseink.
A zenére figyelünk, hagyjuk érni, engedjük, hogy vezessen bennünket.
Szerintem így születik meg a sajátos Terra Profonda-hangzás. Vannak olyan számok, melyekben nagyobb teret kap az improvizáció, és olyanok is, amelyek lecsiszolt, struktúrált állapotban élnek tovább. Vincenzo szövegei természetesen nagy hangsúlyt kapnak. Nagyon természetes és közvetlen a viszony köztünk, ez jellemzi a zenénket is.
– A népzenei látásmód befolyásolhatja azt, hogy nagyobb szabadsággal tudj hozzáállni az alkotáshoz?
– A népzene az első időkben elmondhatatlanul nagy hatást tett rám, sok energiát nyertem belőle. A zsigeri ereje, természetessége az, ami igazán megfogott. Úgy gondolom, hogy ösztönösen mindig ugyanazt keressük a zenében, amit pedig én megtaláltam a népzenében, azt az impulzust a Terra Profondában kaptam meg újra.
– Mit jelent a Terra Profonda név?
– Nem könnyű kifejező zenekarnevet találni, mi is sokáig ötleteltünk. Mátyás egy alkalommal ortodox egyházzenét mutatott nekünk, aminek egyik jellegzetes hangfaja a basso profondo, azaz a különösen mély basszus, amely igen erőteljes, tömör és sötét hangfekvés. Mivel ez a szín – főképp Vincenzo révén – a mi dalainkat is meghatározza, eljutottunk belőle a terra profonda, azaz mély föld szóösszetételhez, hiszen a zenénk fontos eleme a föld-közeli megszólalás is. A Terra Profonda tehát egy szójáték.
