Kissjudit Anna a bátyja hatására kezdett el énekelni, akivel idén közös koncertet adhattak az Operaház MaszkaBál sorozatában. A fiatal mezzoszoprán 2019-ben debütált az Erkel Színházban, és 2020-ban diplomázott a Zeneakadémián Halmai Katalin és Pogány Imola növendékeként. Tavaly ősz óta a berlini Staatsoper Unter den Linden operastúdiójának tagja, ahol nemrég egy bemutatóban is szerepelt.
– Milyen darabot tűzött műsorra legutóbb a színház?
– Leoš Janáček Jenufa című operáját mutattuk be február 13-án Sir Simon Rattle vezényletével és Damiano Michieletto rendezésében, a főbb szerepekben olyan elképesztő művészekkel, mint Camilla Nylund, Evelyn Herletzius, Hanna Schwarz és Stuart Skelton. A színházak itt is zárva tartanak, ezért online formában követhette a közönség az előadást.
– A Young Artist program keretén belül jutottál be tavaly ősszel a berlini színházba. Hogyan kell elképzelni ezt a programot?
– A kétéves képzés nagyszerű lehetőség fiatal, pályakezdő művészeknek, amely során technikai és színpadi tudásukat fejleszthetik, mielőtt belecsöppennének a nagybetűs életbe. Rengeteg mesterkurzuson van lehetőségünk részt venni: neves rendezőkkel és énekesekkel dolgozhatunk együtt különböző áriákon, szerepeken. Ezenkívül folyamatosan vannak idegen nyelvi coachingok, illetve a színház előadásaiban is közreműködhetünk, ami tapasztalatgyűjtés szempontjából talán a legfontosabb.
– Mit tervezel, ha letelik a két év?
– Az eddigi tapasztalataim nagyon pozitívak, de a koronavírus miatt nehéz megjósolni, milyen lehetőségeim lesznek. Remélem, hogy a jövő évadban lesz módom előéneklésekre járni, versenyeken részt venni. Ugyanakkor nagyon húz haza is a szívem. Bízom benne, hogy otthon is lesz alkalmam dolgozni!
– Visszakanyarodva a kezdetekhez, hogyan szeretted meg a zenét és azon belül az operát?
– Az éneklés egészen kicsi korom óta jelen van az életemben: édesanyánk sok gyerekdalt, mondókát tanult velünk, nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a zene a mindennapjaink része legyen. Nyolcéves voltam, amikor az egyik bátyám (Kiss András operaénekes – a szerk.) elkezdett éneket tanulni. A zeneiskolás fellépésein nagyon megtetszett nekem, hogy a lányok szép ruhában lépnek színpadra, és mondtam is a szüleimnek, hogy majd én is szeretnék énekelni.
Az opera iránt akkor kezdtem el érdeklődni, amikor Andris Puccini Bohéméletében debütált a Szegedi Nemzeti Színházban. Nagyon megérintett az az előadás, mind a zene, mind a cselekmény, és már akkor megfogalmazódott bennem, hogy ha lesz hozzá tehetségem, akkor tényleg megpróbálkozom ezzel a gyönyörű szakmával. Szerencsére ehhez az eltökéltséghez később hivatástudat és kisebb sikerek is társultak. Ekkor már – testvéreim nyomdokait követve – magánéneket tanultam Szilágyi Olgánál a XVIII. kerületi Dohnányi Ernő Zeneiskolában.
– Hogyan következett a folytatás?
– A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre felvételiztem, ahol Halmai Katalin (magánének) és Pogány Imola (korrepetitor) lettek a tanáraim.
Emberi és szakmai szempontból is fantasztikus éveket köszönhetek nekik, emellett pedig lelkileg is olyan felkészítést kaptam tőlük az énekesi pályára, ami felbecsülhetetlen.
– Több versenyen szerepeltél sikeresen: 2018-ban második helyezett lettél a X. Nemzetközi Simándy József Énekversenyen és a II. Andor Éva Énekversenyen is. A versenyeredményeid közül valamelyik fordulópontot jelentett?
– A Simándy József Énekversenyt mindenképpen kiemelném, mert ott több olyan különdíjat is kaptam, melyeknek később fontos szakmai előrelépéseket köszönhetek. A Müpa például lehetőséget adott, hogy részt vegyek a Budapesti Wagner-napok egyik előadásában: A walkürben énekelhettem Schwertleite szerepét. Ezenkívül Ókovács Szilveszter igazgató úr is hallott ezen a versenyen, és valószínűleg ennek köszönhetem, hogy a 2019/20-as évadban coverelhettem az Erkel Színház új bemutatójának egyik szerepét.
Az ún. coverelés során az énekes megtanul egy adott szerepet, bejár az előadás próbáira, és alkalmanként helyettesíti is azt a művészt, aki az éles előadásban viszi a szerepet.
– Az Erkel Színházban ezzel az előadással, Ponchielli Gioconda című operájával debütáltál. Hogyan adódott ez a lehetőség?
– A Zeneakadémia mesterszakának elsőéves hallgatója voltam, amikor Fürjes Anna Csenge évfolyamtársammal együtt lehetőséget kaptunk a Gioconda egy-egy szerepének megtanulására és a próbákon való részvételre. Számomra ez valóra vált álom volt: megismerkedhettem a színház nagy énekeseivel, és egyik legnagyobb példaképem, Wiedemann Bernadett coverje lehettem.
A művésznő a premier előtt lebetegedett, és nekem kellett beugranom a vak asszony szerepébe. Derült égből villámcsapásként ért, de fantasztikus élmény volt, amit soha nem fogok elfelejteni. Bár közel sem volt tökéletes a teljesítményem, de helyt tudtam állni, és valamelyest a saját elvárásaimnak is megfeleltem.
– A pályád elején vagy, így még előtted állnak a nagy szerepek és kihívások. Mi az, amit mindenképp szeretnél majd énekelni?
– Az egyik legnagyobb álmom magyar és mezzoszoprán énekesnőként Bartók Kékszakállújának női főszerepe, Judit. Ugyanakkor nagyon vonz a német zene is, Strauss és Wagner operáinak hősnői. Viszont tisztában vagyok vele, hogy a következő évek még nem a nagy szerepekről fognak szólni. Az embernek ki kell várnia a saját idejét.
Bízom benne, hogy ha okosan gazdálkodom a hangommal, akkor idővel ezek is jönni fognak.
– A bátyáddal, Kiss Andrással idén januárban volt alkalmatok együtt fellépni az Operaház MaszkaBál estjén. Milyen élmény volt a közös koncert?
– Mindig nagyon örülünk, ha együtt énekelhetünk, viszont beárnyékolta a koncertet, hogy nem sokkal előtte elveszítettük édesapánkat. Kicsit bizonytalanok voltunk, de aztán úgy gondoltuk, hogy az életnek mennie kell tovább, és nem bújhatunk ki az elfoglaltságaink alól. Az Operaháznak köszönhetően hivatalosan is édesapánk emlékének ajánlhattuk az estet, ami ajándék volt számunkra.
– Nem tudok elmenni amellett, hogy „Kissjuditként” használod a vezetékneved. Mikor és milyen okból változtattad meg?
– Már korábban is így használtam, de a hivatalos irataimban csak 2020 augusztusától szerepel ez az egybeírt változat. A Kiss eléggé gyakori családnév otthon, ezért döntöttem úgy, hogy megváltoztatom. Felmerültek különböző nevek apai és anyai ágról is, de aztán a „Kissjuditot” választottam, hogy ezáltal a saját nevemet is megtarthassam.
– Milyen fellépéseid lesznek a közeljövőben?
– Idén is részese lehetek a Budapesti Wagner-napoknak, A walkürben éneklem Schwertleite szerepét. Júniusban lesz egy koncertünk Pogány Imolával a Bartók Emlékházban, ahol Wagner-, Strauss- és Bartók-dalokat fogunk előadni. Közben pedig itt, Berlinben is be vannak tervezve dalestek, illetve Varázsfuvola– és Traviata-előadások. Bizakodom, hogy hamarosan már közönség előtt játszhatunk.
