Egyedüli magyarként jutott döntőbe és megnyerte az énekes kategória fődíját Subedi Anna a Cadenza Contest Nemzetközi Zenei Versenyen. A fiatal koloratúrszoprán újabb versenyekre készül, emellett pedig a Zeneakadémia elsőéves doktori hallgatója.
– Hogyan fogadtad a hírt, hogy díjaztak a versenyen?
– Nagyon meglepődtem, amikor megláttam a nevem a honlapon. Egyrészt, mert nem volt korhatár, így nálam idősebbek is indulhattak. Másrészt azt is tudni kell a versenyről, hogy az énekes kategóriában nem osztottak ki helyezéseket, hanem csak egy nagydíjat. Nagyon motiváló ez számomra a jövőre nézve, hiszen egy nemzetközi zsűritől kaptam elismerést. Korábban nem voltam versenyzős típus, de ezzel a díjjal a hátam mögött már másképp állok hozzá a következő kihívásokhoz.
– Milyen versenyekre készülsz most?
– A legfontosabb a Nemzetközi Simándy József Énekverseny, amit élőben fognak megtartani. Erre Rameau-, Bellini-, Verdi- és egy viszonylag ismeretlen Mozart-áriával készülök. Szeretek különleges, ritkábban hallható darabokat választani, amiket kevésbé ismer a közönség és a zsűri. Emellett jelentkeztem a nagyváradi Musicum Laudéra is, ahol bel canto mesterkurzus és énekverseny lesz.
Az interjú eredetileg a Papageno magazin július–augusztusi számában, június 22-én jelent meg.
– Visszakanyarodva a kezdetekhez, zongoristaként kerültél be a Szent István konziba, majd váltottál csembalóra és énekre. Miért döntöttél így?
– Zongora–szolfézs szakon kezdtem a konzit, de aztán Barna Júlia, az első énektanárom biztatott arra, hogy érdemes lenne komolyabban is foglalkoznom a hangommal. E mellé jött be aztán a csembaló, amit Alföldy-Boruss Csilla tanárnő szerettetett meg velem, és így már a zongorát el kellett engednem. A konzi után a Zeneakadémiára felvételiztem, ahol párhuzamosan végeztem Dobozy Borbálánál a csembaló, Kertesi Ingridnél pedig az ének szakot. A BA diplomáim megszerzése után pedig eldőlt, mi lesz az én utam: az éneklés felé vettem az irányt.
– Egyetemi éveid alatt kijutottál a Brüsszeli Királyi Zeneakadémiára is. Milyen élményeket szereztél ott?
– A mesterképzés utolsó évében mentem ki Brüsszelbe, ahol a neves Valérie Guillorit-nál tanulhattam. Rengeteget fejlődtem mind énektechnikailag, mind nyelvtudás terén, hiszen franciául kellett beszélni. Nagyon élveztem a pezsgő kulturális életet, többször léptem fel például barokk formációkkal. Később pedig visszahívtak az egyetemre egy posztgraduális ösztöndíjjal, aminek keretén belül tanítanom is kellett. Ez annyira megtetszett, hogy miután hazajöttem, elvégeztem itthon a művésztanári mesterképzést is. Most pedig doktori iskolába járok, egy 19. századi énekesnő, Maria Malibran zeneszerzői munkásságát kutatom.
– A tanáraid közül ki tudnál emelni valakit, aki igazán nagy hatással volt rád?
– Mindannyian nagyon fontosak voltak, és nem lenne fair, ha csak egy nevet mondanék. De akinek nagyon hálás vagyok, amiért kiskoromban elindított a zenei pályán, az Barta Katalin zongoratanárnő. Olyan zeneszeretetre, igényességre és kemény munkára tanított, ami a mai napig elkísér. Rajta kívül Záborszky Kálmánt, a Szent István konzi korábbi igazgatóját emelném ki, akinek az első operaszerepemet is köszönhetem.
– Most ki segít neked a versenyekre való felkészülésben?
– Kertesi Ingriddel továbbra is együtt dolgozom. Nagyon jó a kapcsolatunk, bármikor fordulhatok hozzá tanácsért, kölcsönösen megbízunk egymásban, így ő azok közé tartozik, akiknek sokat adok a véleményére. Emellett pedig Miklósa Erika is meg szokott hallgatni, vele az idei Cziffra Fesztivál mesterkurzusán találkoztam, és felajánlotta, hogy folytassuk a közös munkát. Rengeteg motivációt, megerősítést kaptam tőle, nagyon hálás vagyok neki. Illetve rendszeresen dolgozom Harazdy Miklós korrepetitorral, aki a Simándy-verseny hivatalos kísérője is lesz. Tőle is sokat tanulok zeneileg.
– Melyek azok a koloratúrszoprán-szerepek, amiket a legszívesebben énekelnél?
– A legnagyobb álmom a Traviata főszerepe. De említhetném még Delibes Lakméját, a bel canto és a Mozart-operák koloratúr szerepeit, és természetesen a barokk repertoár is közel áll hozzám. Az operán kívül nagyon szívesen kamarazenélek hangszeresekkel és lépek fel dalesteken, illetve oratorikus művek szólistájaként is.
Subedi Anna négyévesen kezdte zenei tanulmányait zongoristaként, a Gödöllői Frédéric Chopin Zeneiskolában Barta Katalinnál, majd a Szent István Zeneművészeti Szakközépiskola zongora, szolfézs és csembaló szakja mellett Barna Júliánál kezdett énekelni tanulni. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen klasszikus csembaló szakon, Dobozy Borbálánál, majd ének szakon, Kertesi Ingrid osztályában diplomázott. Mesterképzése során a Brüsszeli Conservatoire Royal opera szakán Erasmus+ ösztöndíjjal tanult Valérie Guillorit-nál, majd Campus Mundi posztgraduális ösztöndíjasként taníthatott is az intézményben.
Subedi részt vett Miklósa Erika, Xavier Sabata, Hamari Júlia, Michael Chance, Lena Lootens, Vashegyi György, Jan Van de Weghe, Elizabetta Andreani, Riccardo Mascia, Korondi Anna, Rost Andrea, Szabóki Tünde, Claudio di Segni és Thomas Hampson mesterkurzusán. Rendszeresen fellép külföldi és hazai szimfonikus zenekari koncertek, dal- és kamaraestek, kortárs zenei produkciók, valamint szakrális zenei koncertek szólistájaként. Jelenleg a Zeneakadémia elsőéves doktorandusz hallgatója.
