A Korossy Quartettet a magyar kamarazenei színtér egyik legfrissebb és legígéretesebb formációjaként tarthatjuk számon, amely indulása után egy évvel országos versenyt nyert, a Bartók Világversenyen pedig a döntőig menetelt. A vonósnégyes jelenlegi tagjai Korossy-Khayll Csongor, Osztrosits Éva, Kurgyis András és Devich Gergely, akik nem kisebb célt tűztek ki maguk elé, minthogy továbbörökítsék a világhírű magyar vonósnégyes-hagyományt.
A Korossy Quartet eredeti tagjai – Korossy-Khayll Csongor, Tóth Kristóf, Albert Julianna, Devich Gergely – egy zeneakadémiai óra keretén belül, Kováts Péter irányításával kezdtek el együtt dolgozni 2018-ban, és hamar bizonyossá vált, hogy folytatni szeretnék a közös munkát. „Azóta két tagcsere történt, de a lelkesedésünk változatlan” – mondja Korossy-Khayll Csongor, a vonósnégyes primáriusa.
2019-ben Osztrosits Éva hegedű- és brácsaművész érkezett a brácsaszólamba, 2022 őszén pedig – Tóth Kristóf kilépésével – Kurgyis András brácsaművész csatlakozott a csapathoz, aki nem ismeretlenül vállalta el a felkérést. „Figyelemmel követtem a működésüket korábban is, illetve mindenkivel játszottam már együtt, Évivel a Kruppa Kvartettben rendszeresen is” – avatott be András. A cseréből kifolyólag Éva mostantól a második hegedű szólamát viszi, amely nagyon otthonos, ideális a számára.
A kvartett jelenlegi célja, hogy minél jobban elsajátítsák a gazdag repertoárt, illetve nem titkolt szándékuk, hogy továbbvigyék a magyarországi vonósnégyes-hagyományt. Előszeretettel hallgatják az olyan, 20. századi nagy magyar együttesek felvételeit, mint amilyen a Végh vagy a Bartók Kvartett.
„Hihetetlenül vonz az a tiszta, őszinte és bölcs zeneiség, ami jellemzi a játékukat” – fogalmazza meg Csongor.
Éva szerint a Takács vagy a Keller Kvartett szintén inspiráló számukra, a nemzetközi porondról pedig az Ébéne Quartettet tartják etalonnak. Gergelynek személyes érintettsége is van a magyar kamarazenei tradíciókhoz, hiszen nagyapja, Devich János a Kodály Kvartett csellistája volt, akitől ő is tanulhatott. András a vonósnégyesek mellett más műfajok képviselőit is fontos inspirációs forrásnak tartja, többek között Schiff András zongora- és Isabelle Faust hegedűjátékát, Natalie Dessay éneklését vagy Teodor Currentzis felvételeit.
A fiatal művészekből álló formáció a versenyzés terén is komoly sikereket ért már el, megalakulásuk után egy évvel megnyerték a Weiner Leó Országos Kamarazene Versenyt, 2021-ben pedig egyedüli magyar indulóként döntőbe jutottak a Zeneakadémia által rendezett Bartók Világversenyen. Kimagasló teljesítményüket öt különdíjjal jutalmazták, amelyből kifolyólag többek között felléphettek az idei Fesztivál Akadémia Budapesten és a veszprémi Auer Fesztiválon. „A verseny után nagyon sok tanulságot levontunk közösen. Például azt, hogy hogyan kell beosztani az erőnket egy többfordulós versenyen úgy, hogy az kitartson végig” – idézi fel Éva a verseny kapcsán.
A kihívások az idei évben is folytatódnak, mivel a kvartett felvételt nyert a madridi Reina Sofía School of Musicba, ahol Günter Pichlernél, az Alban Berg Quartet legendás primáriusánál fejleszthetik tovább magukat. Nagy erőbedobással készülnek a kurzushetekre, legfőbb céljuk most az összecsiszolódás, hiszen Kurgyis András érkezése teljesen más dinamikát hozott a csapatba. A közös munka záloga, hogy a kamarazenélés mindannyiuk számára nagy szakmai örömöt jelent.
„Mindenki egyéni perspektívából közelíti meg az adott művet, viszont ahhoz, hogy közös interpretációt hozzunk létre, szükségszerűen kompromisszumokat kell keresnünk. Engem személy szerint nagyon felszabadít, amikor rátalálunk valami olyan megoldásra, amivel mindannyian azonosulni tudunk. Ilyenkor, mintha önmagam közönsége is lennék, nagyon tudom élvezni a zenét és az érzelmek kollektív áramlását” – mondja Csongor.
András arra is felhívja a figyelmet, hogy a kamarazenei repertoár rendkívül gazdag és értékes, azon belül pedig külön kiemelkedő a vonósnégyes-irodalom. „Ebben a műfajban rengeteg zseniális mű született, amelyek előadása óriási élmény, de hatalmas kihívás is” – teszi hozzá a brácsaművész. Gergely számára az is örömet okoz, hogy a próbafolyamat alatt nemcsak a művekkel töltenek el időt, hanem ezen keresztül egymással is.
„A kamarazene az élet más területeire is felkészít: hogyan tudunk harmonikusan együttműködni, egymás közt jól kommunikálni, és emellett kompromisszumkészségre és bizalomra tanít.”
Éva számára a vonósnégyesezés a közös gondolkodás, a különböző érzések együtt megélése és azoknak kifejezni vágyása, valamint a partnerek pillanatnyi rezdüléseire való reagálás esszenciája. „A szakmai kihívásokon túl emberi kihívás is: tudni kell harmonikusan együttműködni a társakkal, bizalommal támaszkodni a másikra, és olykor lemondani a saját akaratunkról. Vagy csak időnként hátralépni. Vagy ha arra van szükség, akkor inspirálni, lelkesíteni. Ez egy nagy játék, ami tele van örömmel és kihívással.”
A kvartettet legközelebb október 30-án a Magyar Zene Házában hallhatjuk, ahol Lajtha László X. vonósnégyesét adják elő. Ezt követően külföldre indulnak, a bécsi és a párizsi Magyar Intézetben koncerteznek, majd Madrid felé veszik az irányt, ahol első alkalommal dolgoznak együtt Günter Pichlerrel. Rengeteget köszönhetnek korábbi tanáraiknak és mentoraiknak is, akik letették az alapjait a kamarazenéhez való hozzáállásuknak. Olyan művészek segítették indulásukat, mint Kováts Péter, Gulyás Márta, Kelemen Barnabás, Kokas Katalin, Keller András vagy Takács-Nagy Gábor.
A kamarazenélés mellett mind a négyen nyitottak más műfajok és feladatok iránt is. Gergely szólistaként, kamarazenészként és zenekarban egyaránt el tudja magát képzelni. Szeretne egyénileg továbbfejlődni, és még több tapasztalatot szerezni ezeken a területeken. Éva és András szívesen tanítana a jövőben, Évának nagy vágya, hogy emberekkel foglalkozhasson. Andrást nemrég vették fel az Operaház zenekarába, ahol a korábbi, szimfonikus zenekari élményeihez képest egy egészen más, sokkal összetettebb előadói világot tapasztalhat meg. Csongor pedig így összegzi jelenlegi legfontosabb célját:
„Abban szeretnék a lehető legmagasabb szintre eljutni, hogy játék közben akadályok nélkül ki tudjam fejezni, amit szeretnék.”
