2022. október 28-án, a Nagykanizsai Szimfonikus Zenekar centenáriumi koncertjéhez kapcsolódva mutatták be Kocsis Katalin hatodik kötetét városa, Nagykanizsa zenei életének történetéről, melynek címe Nagykanizsa zenei lexikona.
A könyv másfél évtized kutatómunkájának eredménye. 340 szócikke két fő kategóriába sorolható: személyekre és zenei formációkra, fogalmakra. A személyek között helyet kaptak egykori magán zenetanárok, a Városi Zeneiskola igazgatói, tanárai, a különböző iskolák fontosabb énektanárai, a zenekarok, énekkarok vezetői, katonazenészek, az egyes felekezetek kántorai, vagy a városban működő cigányprímások.
Mellettük sok-sok nemhivatásos muzsikus rövid életrajza is olvasható, akik között szép számmal voltak profi szinten muzsikálók, valamint sok olyan személy, akik a zenei életet valamilyen módon segítve játszottak szerepet e területen.
Rengeteg közöttük az elfeledett ember, pedig méltók arra, hogy nevük fennmaradjon az utókornak, legalább egy ilyen kiadvány keretei között.
A szócikkek másik részének mintegy felét a különböző zenei együttesek (kórusok, zenekarok és más formációk) története teszi ki. További szócikkek szólnak többek között a városban tartott fontos zenei rendezvénysorozatokról, az ismert zeneszerzők által Nagykanizsa számára komponált zeneművekről, a város különböző templomaiban található orgonákról, a zenei életet és határvidékét feldolgozó kiadványokról.
Stílus tekintetében a klasszikus zene és a jazz mellett a könnyebb, szórakoztatóbb műfajok képviselői is megtalálhatók a kötetben: a cigányzenekarok, jelentősebb prímások, majd később a rock és pop műfaj korai kanizsai megjelenésének képviselői.
A lexikon kiterjed a tánc területére is, a város táncéletének történetére.
A Czupi Kiadó által gondozott kötetnek rangot ad a Nagykanizsáról elszármazott Ördögh Csilla rádiós újságíró bevezetője, aki egykor maga is a kanizsai zeneiskola növendéke volt. Záró gondolata:
„Amikor a város, a városunk éltette és közkincsnek tekintette a zenélést. Az iparosok is. A bányászok is. Akár a tanítók, kisdedóvók, hivatalnokok. A polgárosodás részeseivé válhattak a zene által: a kórusok, zenekarok többet adtak puszta szabadidős tevékenységnél. A kultúra letéteményesei voltak.
És hála Kocsis Katalin alapos és ihletett munkájának, ebből a közös kincsből kaphat ízelítőt, aki kézbe veszi a könyvet. Közben ki-ki fölidézheti magában a saját városképét, a saját viszonyát zenéhez, kultúrához, történelemhez. Köszönöm, hogy ennek az élménynek én is részese lehettem.”