1969. február 14-én mutatta be a Kádár-kor vezető művészszínháza, a kísérleti darabok úttörője, a Thália Színház az Akiért a harang szól című adaptációt. Az előadáson olyan emblematikus egyéniségek alakították a szerepeket, mint például Nagy Attila, Polónyi Gyöngyi, Horváth Teri, Mécs Károly, Somogyvári Rudolf, Kovács Károly, Kozák András, Szabó Gyula vagy Kautzky József.
Budapest legcoolabb művészszínháza – a Thália Színház a ’60-as, ’70-es években
Az először Ifjúsági Színház (1949–1954), majd Petőfi Színház (1954–1960) néven működő intézmény igazgatását 1961-ben Keres Emil vette át. A művészeti vezető és főrendező Kazimir Károly lett, akinek nevéhez számos fiatal tehetség (többek között például: Mécs Károly, Esztergályos Cecília, Polónyi Gyöngyi) felfedezése is fűződik. Kazimir a haladó, progresszív irányzatokkal, az éles társadalmi kritikával operáló darabokat előszeretettel tűzte műsorra. (A szocialista eszmeiségtől olykor rendkívül távol álló drámák reprezentációjának hátterében a vezetőség politikai összeköttetései szolgáltak segítségül.)
A ’60-as,’70-es évekre Budapest talán leghaladóbb filozófiával bíró, legkorszerűbb színházához olyan kultikus ősbemutatók fűződtek, mint például az 1967-es Örkény István Tóték (Latinovits Zoltán, Dajka Margit, Somogyvári Rudolf, Nagy Attila, Inke László, Hacser Józsa főszereplésével), Fejes Endre Rozsdatemető, Samuel Beckett Godot-ra várva, Karagőz, Ortutay Gyula Kalevala, Takeda Izumo Csusingura. A társulathoz olyan további, eddig még nem említett, ikonikus egyéniségek tartoztak, mint Kozák András, Drahota Andrea, Bitskey Tibor, Harsányi Gábor vagy Szilágyi Tibor.
A Thália nyári játszóhelye a Körszínház volt, ahol a nagy sikerű Mario és a varázsló (Latinovits Zoltán és Somogyvári Rudolf felejthetetlen kettősével), az Isteni színjáték kortárs miliőbe helyezett, egészen modern perspektívájú premierjére is sor került.
Akiért a harang szól
A Thália Színház izgalmas verzióban vitte színpadra a klasszikust, amely az egész stábnak meghatározó korábbi élmények egyfajta prognosztizációja lett. Szinte minden alkotónak volt már előzetes élménye Hemingway regényéhez, akár ifjúsági olvasmányként, akár filmélményként (Ingrid Bergman és Gary Cooper főszereplésével). A lengyel származású Róza Ostrowska és Jerzy Golinski dramatizálásában mutatták be a művet, amely párbeszédeit tekintve tökéletes szinkronban állt a regény dialógusaival.
