A Jászai Mari utáni színházi nemzedék egyik legkiemelkedőbb figurája elementáris erővel, egészen bizarr szuggesztióval volt jelen szerepeiben, szinte örvénybe rántva közönségét. Hivatásában képviselt intuitív, rendíthetetlen helytállása mögött kivételesen kitartó, erős művészi attitűd és árnyékaival bátran szembesülni képes személyiség húzódott meg. Tőkés Anna korát meghaladó függetlensége és tudatossága a kortárs ember számára is előremutató lehet.
Kóborélet
„A kuruzslók, a varázslók, a nagy sámánok, az elhitetők, a ráolvasók, a bebeszélők fajtájából való volt.” (Kabdebó Lóránt)
Tőkés Anna 1903. március 1-jén született Marosvásárhelyen. Anyai ágon első unokatestvére Gyenge Anna (művésznevén Anne Roselle) Amerikában élő opera-énekesnő volt. A jómódban felnőtt kislány korán elveszítette bútorasztalos édesapját. A tragédia minden szempontból elvágta a Tőkés família addigi életformáját, hiszen a vállalkozásából fenntartott család jövedelme a nullára csökkent, felhalmozott vagyon pedig nem maradt Tőkés Imre után. Kritikus körülmények között folytatódott a négy gyermeket egyedül nevelő édesanya élete.
Anikót azonban semmiféle nehézség nem térítette el céljától, mindenáron színésznő akart lenni. Kedvenc drámai hősnőinek szövegét korán megtanulta, folyamatosan „játszott”. Gyakran szórakoztatta családtagjait, szomszédjait, ismerőseit különböző szituációs gyakorlattal. Az utcán random leszólítgatott embereket, hogy „na, gyere, most leszel a király én meg a lányod!”, a választ pedig meg sem várva, már csinálta is a figurát, ahogyan azt kell!
A kolozsvári színiskola elvégzése után nem igazán kapott szerepeket sem Aradon, sem Temesváron. „Hazulról semmit sem várhattam, özvegy édesanyám volt, s a magam lábán kellett megállnom.” (Bános Tibor: Színészmúzeum. Tőkés Anna. Film Színház Muzsika, 1978/3. 12.)
Ennek ellenére nem adta fel, mindenféle alkalmi munkát elvállalt, hogy valahogyan fenntartsa magát. Cselédnek állt, és egyes források szerint egy napon (az éhségtől majdnem összeesve) beleevett az ebédre tervezett libamájba. Lelkiismeret-furdalásában ezután öngyilkosságot kísérelt meg. Lúgkövet ivott, de egy arra tévedt orvos megmentette életét. Innentől kezdve egész életét végigkísérte egy mániákus frusztráció, miszerint egy rosszul nyelt falattól megfulladhat.
Az erdélyi traumák után Budapesten próbált szerencsét. Tizenkilenc évesen érkezett a fővárosba, ahol Beöthy László szerződtette tröszt színházába, az UNIO-ba. Az intézmény az első világháborút követő gazdasági válság következtében azonban tönkrement. Viszontagságos évek érkeztek Tőkés életébe, újra alkalmi munkákból kellett fenntartania magát. Színházi szerződést egyelőre nem kapott, ennek tetejében meg kellett küzdenie dialektusával is, amiért folyamatos csúfolódás, kiközösítés és gúny kereszttüzébe került.
1923 őszén a Nagymező utcai Renaissance Színházba (ma Thália Színház) igyekezett A trónörökös című előadásra. A műsor után mindenféle kérés, intézkedés nélkül egészen egyszerűen felsétált az igazgatói irodához, és benyitott. Bárdos Artúr indulatosan leszidta tapintatlanságáért, aminek következtében ijedtében keservesen sírva fakadt.
Bárdos erre váratlanul felkiáltott, hogy őrületes tehetség! Megkérdezte, nem akar-e színésznő lenni esetleg. Tőkés köpni-nyelni nem tudott. Bárdos egy verset kért tőle, a hirtelen jött szituációtól azonban nem volt képes semmit sem mondani. Bárdos papírra vetett néhány sort, majd a lány kezébe nyomta, hogy olvassa fel. Behívta a gazdasági igazgatót is, akivel a hallott passzusok következtében azonnal leszerződtették a fiatal lányt.
Tőkés Anna A csodaszarvas című darabban szerepelt először Budapesten, többek között a szintén ebben debütáló Jávor Pál, Somló István és Makláry Zoltán partnereként. Az elsöprő siker mellett a kritika is dicsérettel illette játékát.
Nem sokkal ezután Csehov Cseresznyéskert hazai ősbemutatójára a fiatal női főszerepet alakító Makay Margit váratlanul lebetegedett. Tőkést hívták beugrónak a Vígszínházba a helyére, akinek mindössze néhány napja volt felkészülni. Átütő sikert aratott. Ezt követte a Nemzeti Színház Kamaraszínházában Ódry Árpád rendezésében a Solness építőmester vendégjátéka, majd egy amerikai turné Beregi Oszkár mellett. Az államokbeli vendégszereplésének helyszínei New York, Chicago, Philadelphia, Pittsburgh, Detroit és Cleveland voltak.
Hazatérése után, 1928-tól a Magyar Színházhoz szerződött. Nem rejtette véka alá, hogy anyagi okokból kifolyólag ide, és nem újból a Nemzetihez ment.
„De nekem nem rongyokra kell a pénz – mondja Tőkés –, élésre kell, tanulásra, zongorázni tanulok, nyelveket. Az angoltanulás havi ötven pengőbe kerül havonta. Magánúton le akarom tenni az érettségit, kicsit el akarok menni utazni. Erre kell nekem a pénz. Nem arra fordítom, hogy autózzak, nekem csak egy kis szoba kell. Én nagyon szerény vagyok.” (Színházi Élet, 1931/ 27. 2.)
„Szép kétszobás kis lakása van. A mamával lakik. Drága jó anyja egész éjjel főzi a feketét s rakja a borogatásokat a homlokára. Így tanulja a nehéz szerepeket. Ha kell, száz oldalt is megtanul egy éjjel. Másnap fújja kivülről. – Privát életem nekem nincs. – mondja – Én azért élek, hogy színésznő lehessek.” (Színházi Élet, 1931/ 27. 3)
A Wesselényi utcai teátrumban talált igazán hangot először. Itt alakította Ophéliát a Hamletben, Violát a Vízkereszt, vagy amit akartokban, Az ember tragédiája Éváját, a Bánk bán Melindáját.
Vígszínház és Nemzeti Színház
1931-ben a Vígszínház szerződtette, ahol Vicki Baum: A nagy hotel című művével kezdett, Jávor Pál, Makay Margit, Törzs Jenő, Somlay Artúr és Rajnai Gábor mellett. Noha az előadás fényes fogadtatást kapott, Tőkés kifejezetten rosszul élte meg a próbafolyamatot, egyszer össze is esett. Nem volt testhez álló ez a modern, urbánusi világban játszódó, tengődő táncosnői szerep számára. Szenvedett a vígszínházi közegtől, ahol frusztrálónak érezte a tőle idegen légkört. Gaál Franciska mellett őt szerette volna a vezetés, ha a tökéletesség illúziójának állandó reklámozását tartja szem előtt. Tőkéstől azonban távol álltak a divatlapok és a ruhákat promotáló, „címlaposkodó” attitűd. A „szupersztárság” kötelező velejárói és a társasági élet nem az ő asztala volt. Egyik galerihez sem akart tartozni, jobban szeretett meghúzódni otthonában, és az alkotással vagy pihenéssel foglalatoskodni. Ezek hatására indult meg ellene a folytonos intrika és rágalmazás.
„Védtelen volt a kihívásokkal szemben. Azt azonban jól megtanulta, hogy csak önmagára, saját erejére, elszántságára, hitére támaszkodhat. Esténként, amikor felment a függöny és kigyúltak a reflektorok, feszült, várakozásteli csend vette körül, amelyben színészi ereje, tehetsége csodálatosan érvényesülhetett. Ez volt az ő egyetlen eszköze. Így védekezett.” (Bános Tibor: Színészmúzeum. Tőkés Anna. Film Színház Muzsika, 1978/ 5. 13. ADT)
„Semmi, de semmi panaszom nincs, s ha esetleg akadna is, összeszorítom a fogaimat és azt mondom: Anikó, sebaj, ne törődj vele, gyerünk tovább! Ezen a pályán nincs helye az érzelmességnek, a gyengelelkűségnek. Itt erősnek, sziklaszilárdnak kell lenni!” (Bános Tibor: Színészmúzeum. Tőkés Anna. Film Színház Muzsika, 1978/ 5. 13. ADT)
Mindennek ellenére szakmailag kikezdhetetlen volt – talán éppen ezért is találtak ki ellene mindenféle fondorlatos intrikát irigyei. Hatalmas sikert aratott a Naplemente előtt, a Bakaruhában és A tanítónő című darabokban.
„Mélységesen tisztelem Tőkés Annát. Sok mindent meg lehetett és meg kellett tőle tanulni tőle.” (Gobbi Hilda)
„Kialakította sajátos védőpáncélját: a méltóságot. (…) A természet koronája az asszony, és különösen azok az asszonyok, akiket ő alakított, egy mélységes forrás fenekéről robbantva ki figuráit, mint gejzíreket. Ő nem fogalmazta a szerepet. Kialakította magából.” (Kabdebó Lóránt: Jegyzet Tőkés Annáról. Kortárs, 1980/ 5. 766. ADT)
„Már kora délután megjelent az öltözőjében, az előkészületekhez két-három órára volt szüksége. Az utcáról képtelen lett volna színpadra lépni. Ösztönös színésznő volt, akinek az alkotás bonyolult folyamatát végig kellett járni, sőt szenvedni. Őrá valóban illett, hogy minden előadás előtt átváltozott.” (Bános Tibor: Színészmúzeum. Tőkés Anna. Film Színház Muzsika, 1978/ 5. 13. ADT)
1933-ban a Szegedi Ünnepi Játékokon ismét a Nemzeti galerije gyűrűzött köré, Lehotay Árpád (Ádám) és Csortos Gyula (Lucifer) mellett alakította Évát Madách klasszikusában. Nem sokkal később visszatért „otthonába”, a Nemzetibe, itt talált újra magára. Óriási fellépései voltak, például a VIII. Henrik, Macbeth, Amphytrion, Faust női főszerepek alkalmával.
Első férje Dr. Temesváry Ernő sebészprofesszor és szobrász volt. Házasságuk nem élt hosszú ideig Tőkés állandó munkái miatt. Férjhez többet nem ment, élettársa a Pilvax vezetője, Prókai Ernő lett. Prókai mindenben toleráns és megértő társává vált az ország akkor talán legkiemelkedőbb és legkarizmatikusabb színésznőjének.
Hotel Kikelet című film:
#1 Anekdota
„Már tizedszer ismételtük a Nemzeti Színházban a Hamlet egyik jelenetét. Benne a királyi párnak a zene végére a trónusig kellett elérni és a trónszékben helyet foglalnia. Soha nem sikerült a zene végére odaérni. A rendező így szólt:
- Gondolom, Anikónak még szokatlan az uszályos ruha, azért késnek el.
- Nekem szokatlan? – szólt Tőkés. – Nekem, aki már csecsemőkoromban is hosszú kleptusokban jártam?
Akkor mosolyogtam ezen. Ma tudom: igazat mondott: királynőnek született. Vagy ahogyan ezt ő nagyon okosan mondta: „Tragikává nem lesz az ember, hanem annak születik!” (Vörös Tibor: Maszk és toll. Film Színház Muzsika, 1987. 43. 26. ADT)
Mielőtt még bárki bármit is komolyan venne, Tőkés non-stop trollkodott és provokált!
Háború, éhezés, újrakezdés
Lakását a háború végén súlyos fosztogatások érték, majd a bombázások következtében otthona szinte teljesen tönkrement. „Sok megrázkódtatáson mentem keresztül. Megismertem az emberek álarc nélküli, könyörtelen arcát. Volt olyan nap, amikor egy tányér levesért könyörögnöm kellett. Óvóhelyről óvóhelyre menekültem, lakásról lakásra vánszorogtam, szédültem az éhségtől. Ezeket az időket szeretném örökre kiradírozni az emlékezetemből.”
Évekig kritikus anyagi helyzetben és teljes szakmai mellőzöttségben vívódott, még a felszabadulást követően is. Egészen 1947 karácsonyáig kellett várnia a „nagy visszatérésre”, amelyet a fiatal rendezőnemzedék egy elhivatott rendezője, Nádasdy Kálmán ajánlott fel neki. A III. Richárd Erzsébet szerepe fantasztikus alkotói dimenziókban, hozzá passzoló méltósággal segítette vissza Tőkés Annát színészkirálynői trónjára.
Stílus és elegancia – „a la nature”
„Egyszer a Gerbaud cukrászdában találkoztunk. Mesterembert vittem Anikónak, hogy rendbe hozza az ostrom alatt belövést kapott lakását. Egyszer csak berobbant társaságával a szép, de nem tehetségéről nevezetes színésznő, Kertay Lili. Malomkeréknyi nagyságú kalapjára és feltűnő hangosságára mindenki odafigyelt. Tőkés Annát észre sem vették. Ekkor mondta Tőkés Anna: Bogárkám, egy igazán elegáns nőt soha nem lehet észrevenni, mert nem feltűnő. Nekem bőven elég, ha a színpadon észrevesznek és felfigyelnek rám. Egy valódi színésznőnek ott kell feltűnni: a színpadon.” (Vörös Tibor: Maszk és toll. Film Színház Muzsika, 1987. 43. 26. ADT)
#2 Anekdota
Egy napon Major Tamás ment be Tőkés öltözőjébe, hogy elújságolja a hírt, hogy az esti előadás után Rákosi elvtárs személyesen jön majd be hozzá gratulálni. Major megkérdezte a színésznőtől, hogy „ugye tudod, ki az a Rákosi?” „Hogyne tudnám, az a kis kopasz!” – felelte egyszerűen Tőkés. Major a haját tépte! „Mi az, hogy kis kopasz?! Hogy lehet ilyet mondani?!” „Jól van, na, tudom, hogy ki. Most ő a Horthy” – tette hozzá Tőkés lazán. Major az idegroham szélén állva viharzott ki az öltözőből. Eljött az előadás vége, Rákosi elvtárs pedig valóban megjelent a nagy színésznő öltözőjében. Nyájasan dicsérte Tőkés tehetségét, hatalmas művészi képességeit, amire a művésznő édesded mosollyal megpaskolta az elvtárs arcát és odabúgta neki: „Jaj, már én is annyi szépet hallottam magáról!”
Vastaps
Az emblematikus Nemzeti-előadás után erős sorozat következett, életművének talán legkristályosabb alakításaival. Bánk bán (Gertrudis), Lear király (Goneril), Cseresznyéskert (Ranyevszkaja), Lady Macbeth, Bernarda Alba háza (Bernarda), Ármány és szerelem (Lady Milford), Phaedra, Vihar (Kabanova).
Federico Garcia Lorca: Bernarda Alba háza színház
Az 1962-es Oidipusz király alatt rosszul lett, többet pedig nem léphetett színpadra betegsége miatt. Vámos László rendező kereste őt fel, hogy albumot készítsenek. A Hungaroton kiadásában készült Vastaps!: Tőkés Anna című lemezen Tőkés legkedvesebb monológjai szerepelnek. A lemezfelvétel résztvevői döbbenetes jelenlétről és előadásmódról számoltak be a végsőkig kitartó művészt illetően, aki a végsőkig harcolt az élet és az alkotás mellett. A sors fintora, hogy az album éppen 1966. december 24-én érkezett meg a színésznőhöz karácsonyi ajándékként, a halála előtti napon.
