Könyvajánlók során kevés alkalommal találkozunk drámákkal, színművekkel, pedig rövid terjedelmük miatt „praktikus” olvasmányok lehetnek. Nyári könyvturnénkon elfeledett klasszikusokat elevenítettünk fel. Téli kuckózáskor garantált feltöltődést és kikapcsolódást nyújthat ez a megdöbbentő aktualitásokkal rendelkező, tragikomikus Harsányi Zsolt-mű.
Lehet-e a túlélés eszköze a rögeszme? Mi normális és mi őrült – minden csak nézőpont kérdése? Hogyan öröklődik egy félbeszakadt sors generációról generációra? Feldolgozható-e a feldolgozhatatlan? A tragikomédia magasiskolája Harsányi Zsolt drámája, amely az élet abszurditására és fatális tévedéseire remek humorral reflektál. Az őrület és tisztánlátás kérdésével foglalkozó darab úgy mulattat, hogy közben csontig hatol éles mondataival. Miközben zavarodottságunkban nem tudjuk, hogy sírjunk-e vagy nevessünk, A bolond Ásvayné kajánul vigyorog, és kőkeményen bemutat nekünk. (A mű elérhető ide kattintva.)
A történet remek karakter-és közegábrázolással indul 1849-ben, a szabadságharc idején. Egy mezőségi kastélyban Ásvay Zoltánt, a ház urát hetek óta lelkiismeret-furdalás és hangulatingadozás gyötör, amiért nem vonult be, leginkább felesége és újszülött gyermeke miatt. Egy téli éjszaka váratlan fordulatot eredményez. Brezovay Olivér kellemetlen felbukkanása után Ásvay dühből elhagyja otthonát, hogy beálljon nemzetőrnek. Ásvayné eszelős meggyőződéssel fogadalmat tesz, hogy ha addig él is, megvárja férjét…
A következő két felvonás már az első világháború idején játszódik. Ásvayné töpörödött, kilencven felé járó, hóbortos dédanyóka, nagy és összetartó család önálló, független matrónája. Egy nap orosz foglyok érkeznek településükre, akik között Ásvayné dédunokái kísértetiesen dédapjukra, Ásvay Zoltánra hasonló férfit fedeznek fel. Ásvayné nincs meglepődve. A lehető legtermészetesebb módon üdvözli „férjét”, akinek immár hatvannyolc éve nap mint nap megvetteti ágyát, újságot, szivart készíttetve éjjeli szekrényére.
Tragikomikus, már-már beteges játék veszi kezdetét a birtokon, mialatt nem tudni, hogy Ásvayné csak trollkodik, mintegy revansot véve a rajta hosszú ideig nevetőkön, vagy frankóba’ tolja-e a bulit. A titokzatos fiatal férfi és Ásvayné dédunokája, Lenke különleges transzgenerációs sorsa is kibontakozik az eszelős művelet alatt, mintegy „megdolgozva” az ősök rátartiságból félresiklott életét.
„Én tudtam, hogy ők a bolondok. Most én nevetem ki őket.”
A mű bravúrosan keveri a normalitás és abnormalitás határait. A bolond vagy a rögeszme fogalma egyetemes, többdimenziós értelmezéseket kap a bizarr, mégis életszerű történet kapcsán. A bolond Ásvayné kortárs kontextusát és aktualitását többek között az adhatja, hogy számos olyan jelenséget fedezhetünk fel benne (transzgenerációs örökség, háború, diszkrimináció, tolerancia, háború), amelyek ma rendkívül ismerősek a különböző társadalmi, pszichológiai, lélektani diskurzusokból.
Bajor Gizi megtrollkodja magát
Harsányi Zsolt művét 1942 februárjában mutatta be a Nemzeti Színház Bajor Gizi és Jávor Pál főszereplésével. Harsányi úgy képzelte, hogy a főszerepet két különböző színésznő alakítja majd, az elsőt egy fiatal (akár pályakezdő), a másikat egy idős színésznő. A kifinomult érzékű Németh Antal ezt elvetette, úgy vélte, ebben nem lett volna meg a kellő játékosság és provokáció. Bajor Gizire, a mókázás és trollkodás iránt igen fogékony egyéniségre osztotta Ásvaynét, aki örömmel fogadta a megbízást. Ez lett egyik leg- (ha nem a leg-) emblematikusabb szerepe, amely által mert kilépni saját színészkirálynői legendájából, teljesen új arcát mutatva.
