Skatulyán innen és túl, Grace Kelly időtlen imázsa végre kezd kibújni a rendkívül szűk horizontú besorolás terhe alól, felfedve valódi, hiteles arcát. Túl a hercegnő státuszon és a Hitchcock-múzsa szerepkörön, évtizedeknek kellett eltelnie, hogy meglássuk a fától az erdőt?
Ahogy Thilo Wydra leírta őt: „Bár megannyi csillogás és szépség vette körül, mindig is hiteles valóságra vágyott. Legbelül soha nem tudott azonosulni Hollywood mesterkéltségével és látszatvilágával”.
Grace Kelly egész életét a beszűkült látóterű skatulyázás, halálon túlnőtt, időtlen imázsát pedig – sokszor még mindig – nagyrészt külsőségeken alapuló sémák határozták meg. Az utóbbi időben szerencsére egyre több kutató és szerző közelíti és közvetíti Grace Kelly profiljának valódi esszenciáját. Igazi forradalmár volt. Minden életszakaszát egy különös, sajátos stílusú, öntudatlan, ösztönös lázadás határozta meg. Nem volt harsány, de éppen csendjeitől és visszafogottságától tudott átütő erejűen hatni, vagy sokszor tükröt tartani a képmutatásnak.
Elsőként feltörekvő újgazdag családja sznobériájával, majd Hollywood anyagias glamourjával, végül a monacói „hercegnőélet” látszat szépségével kellett harcot vívnia az igazság és egyenesség szolgálatában. Grace Kelly nem tudott alkut kötni a hamissággal. A tisztaság keresése és képviselete korántsem tiszta értékrendű világokban talán éppen olyan sorsfeladata volt, mint hogy alternatívát mutasson a sztereotípiáknak.
„Megvolt bene az a belső erő, hogy megálljon saját lábán, és kiálljon a meggyőződései mellett, ugyanakkor érzékeny volt az őt körülvevő világra és emberekre, boldogtalanságukra vagy szorongásukra. Nagyon őszinte szándékkal próbált másokon segíteni. A barátai problémáihoz is nagyon diszkréten és segítőkészen állt hozzá, szóval… rendkívül érzékeny és törődő volt” – mondta róla II. Albert monacói herceg.
Grace Kelly popkulturális hitele és színésznői jelenléte sokkal diverzebb, mint a legtöbb kortársáé. A stúdiók és divatügynökségek a gyors és könnyebb eladhatóság kedvéért pusztán külsőségekre redukált marketingje súlyosan lefaragott belőle. Így maradt a fehér kesztyű, gyöngysor, jó modorú kislány kombó leegyszerűsített modellje vele kapcsolatban. Jóval több volt ennél. Mindennapi természetessége és kedvessége, segítőkészsége, karitatív tevékenységei nem mentek címlapszámba. Nem vett részt nőegyletekben, nem vonult tüntetéseken, de színházi és filmes szerepei olyan attitűdöket képviseltek, akik valamilyen módon szembementek a korabeli sztereotípiákkal.
Hollywoodban az ő korszaka nő-reprezentáció tekintetében szinte minden esetben a naiva (pl. Marilyn Monroe, Audrey Hepburn) vagy a femme fatale (pl. Jane Russell, Lana Turner) ilyen-olyan megnyilvánulásait hozta. Grace Kelly Katherine Hepburn után talán az első, aki végre rést ütött a médián. Alakításai, karakterei a mélabús tekintetű, sorsát inkább elszenvedő, mintsem tudatosan irányító bájos lányok helyett öntudattal, egzisztenciával, tartással, intellektussal, rafinériával vagy éppen tisztasággal voltak telítve. Alfred Hitchcock szerint „nincs Hollywoodban hozzá fogható tehetség.”
Grace Kelly 1929. november 12-én született Philadelphiában. A német és ír felmenőkkel rendelkező színésznő tekintélyes anyagi jólétben nevelkedett, szülei, főként édesapja mindenáron az iparváros társadalmilag megbecsült és tisztelt újarisztokrata rétegéhez igyekezett tartozni.
Grace soha nem tudott azonosulni rokonai és ismerősei elvárás alapú életvitelével. Szabad lelkülete már korán megmutatkozott. Érzékenysége és kíváncsisága a művészetek és a humán tárgyak felé irányult, aminek szülei nem örültek. Konfliktusaikat csak tetézte, amikor az elvárásokra fittyet hányva New Yorkba ment egyedül szerencsét próbálni. Eleinte modellkedésből tartotta fenn magát, különböző meghallgatásokra járt. Debütálása 1949-ben történt a Broadway egyik fontos, Az apa című előadásán. Nem sokkal később egy TV-szereplésre kapott felkérést, amely során a női emancipáció és edukáció egyik előfutárát, Ann Rutledget alakította. Ez a két első szerep mintha elővetítette volna pályájának stílusát.
„Eddig csak főszerepeket játszott. Most egy olyan szerepre lenne szüksége, amire egy egész filmet fel lehet építeni. Meglátjuk, kiállja-e a próbát.” – Alfred Hitchcock
Első mozifilmje egy western volt, a Délidő Gary Cooper mellett, ami után a Red Dust pikáns remake-je, a Mogambo következett, Clark Gable és Ava Gardner partnereként. Az emblematikus Kelly-Hitchcock-szériából talán a Hogyan fogjunk tolvajt és a Hátsó ablak a legkiemelkedőbb, alakítás szempontjából mindenképpen a Hátsó ablak. Utóbbi képviseli talán leginkább a Grace Kelly-féle emancipált, elegáns, edukált, mégis empatikus, odaadó női szerepet, aki első blikkre hideg, ugyanakkor mégis tele van izgató, hívogató szexussal. Lisa Carol Fremont karaktere olyan, aki kész mindenben segítségére lenni szerelmének, ám keményen meghúzza határait és nem rendelődik alá. Ez az ív mérföldekre van a korabeli hollywoodi nőábrázolásoktól és konvencióktól, a Hogyan fogjunk milliomost és a Sabrinák dandárjában. Grace Kelly fia, II. Albert herceg elmondása szerint édesanyjának egyértelműen a Hátsó ablak volt a kedvence, és Hitchcock is ebben szerette legjobban.
„Személyisége összetett és ambivalens volt. Az általa megtestesített tulajdonságok – megingathatatlan jellem, hűvös, szinte hideg tartás, egyúttal gyengés érzelmesség és melegség – manapság sok ember számára szolgálnak mintaként, követendő példaként” – így jellemezte Thilo Wydra.
A Toko-ri hídjai, majd a kultikus Vidéki lány amelyért Oscar-díjjal is megjutalmazták tovább vitték addigi perspektíváit. Molnár Ferenc adaptációjának főszerepét, Alexandrát is eljátszotta A hattyúban. Elvonulása előtti utolsó nagy filmje a híres Broadway-darab, majd a Philadelphia sztori remake-je. A Gazdagok és szegények igazi sztárparádé, Frank Sinatra, Bing Crosby és Louis Armstrong mellett. Katharine Hepburn egykori ikonikus szerepét ezúttal Grace Kelly játszotta.
Elérkezett az idő, hogy elővegyük ennek a különleges színésznőnek a filmjeit, és kicsit optikát állítva bezoomoljuk magunkat erre a rendkívül izgalmas és összetett női jelenségre. Túl a fehér kesztyűk, gyöngysorok és párizsi parfümök külsőséges megközelítésein, Grace Kelly iparosok között művészi, harsányak között visszafogott és kedves, sodródók között tudatos egyéniség volt. Ahogy Charles Champlin megfogalmazta:
„Amiért a legtöbb színésznő több kevesebb sikerrel keményen küzd, az Grace Kellynél vele született adottság.”
Felhasznált irodalom:
Wydra, T.: Grace. A legendás színésznő, aki Alfred Hitchock múzsája volt. Budapest, Alexandra, 2020.
Bowman, M. – Jorgensen, J.: Grace Kelly. Hollywood Dream Girl. New York, HarperCollins Publishers, 2017.
