1911. november 17-én született és 1977. június 1-jén hunyt el Básti Lajos, a magyar színházművészet korszakalkotó egyénisége. Múltidézőnkben ezúttal emblematikus színházi szerepeiről, hitvallásáról idézünk, a teljesség igénye nélkül. „Paprikás négyes Madridban”, Higgins professzor és a „Pygmalion-buli”, Művész Színház, Nemzeti Színház, Bajor Gizi és a többiek.
„Klasszikus szerepeimnél mindig azt kívántam bebizonyítani, hogy ma is aktuálisak. A mai daraboknál pedig azt, hogy holnap is azok lesznek. Ez az én harcom a jó színházért. A jó ügyért” – vallotta Básti Lajos.
A csodálatos orgánumú, megismételhetetlen varázsú Básti Lajos nagy ívű pályája noha eleinte könnyedebb, pikáns talajon lubickolt, végül meghatározott, karakteres útra ért. A nemzetközi áramlatokat ötvöző, főként francia és német stílusvilágokat magába olvasztó színházak világában indult, ugyanakkor mégsem ezekben, hanem a magasztosabb erejű klasszikusokat és remek modern drámákat felvonultató, megújult szellemiségű Nemzeti Színházban talált igazi művészi otthonra.
Korszakalkotó nagy alakításai, mint például Csongor (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde), Ádám (Madách: Az ember tragédiája), Ferdinand (Schiller: Ármány és szerelem), Hamlet, Oedipus király, Lear király, Harpagon (Moliére: A fösvény), Higgins (G. B. Shaw: Pygmalion), Thomas Finlay (Tennessee Williams: Az ifjúság édes madara), Edgar (Dürenmatt: Play Strindberg) anyaszínházához köthetők. Egy-egy külsős szerepei közül szintén korszakosnak számítanak a vígszínházi remeklései, Várkonyi Zoltán meghívására (Illyés Gyula: Tiszták, Neil Simon: Hotel Plaza, Ferdinand Bruckner: Angliai Erzsébet, Páskándi Géza: Vendégség) vagy a Körszínház Isteni színjátéka, amelyben Dantét formálta.
„Nagy öröm számomra a főiskolai tanítás is. Amikor felbukkan egy-egy új tehetség – és elég gyakran felbukkan! – az ember úgy érzi, hogy sikerült átadnia a művészet stafétabotját az utánakövetkezőknek. Hiszek az ifjúságban” – mondta.
Kanyargó nyílegyenes
Az eredetileg Berger Lajos néven született színművész 1911. november 17-én látta meg a napvilágot Keszthelyen. (Nevét többször is megváltoztatta, először Beregire, végül Bástira.) Gyermekkorát és kamaszkorát családi nehézségek árnyékolták. A színház és az irodalom iránti érdeklődése és érzékenysége már korán megmutatkozott. A főiskolán Ódry Árpádot tekintette legnagyobb mesterének. Kimagasló tehetsége miatt már főiskola első éve után leszerződtette őt a remek rendező és színházvezető, Bárdos Artúr, az akkori Budapest egyik legkúlabb intézményéhez, a Belvárosi Színházhoz (ma Katona József Színház).
Básti Lajos 1936-ban G. B. Shaw Szent Johannájában debütált (Dunois szerepével), s a kritika azonnal és egyöntetűen elismerte, és a fiatal színésznemzedék legígéretesebb tehetségének titulálta. Különös orgánuma, megnyerő modora, líraisága – korántsem szinkronban a ’30-as évek sztereotipikus férfi ideáljaival – már egy új színházi időszak ígéretét érzékeltette. A fiatal Básti a Belvárosi Színház mellett megfordult többek között a Pesti Színházban, a Vígszínházban, az Andrássy Színházban, a Magyar Színházban, gyakori partnere volt többek között Mezei Mária, Páger Antal, Latabár Kálmán. A háború előtti korszak noha szerepekben gazdagnak, szakmailag számra mégsem igazán kielégítőnek mutatkozott, hiszen leginkább sematikus bonviván figurák formálására kapott lehetőséget.
Európai nyílt vízről a Nemzetihez
A fordulat 1945. áprilisában következett, amikor Várkonyi Zoltán kultikus színházának, a Paulay Ede utcai Művész Színháznak nyitóelőadásán egy náci tisztet alakított. A mosolygós, könnyed szépfiúk után John Steinbeck Lement a Hold című drámájában éles váltás volt az antihős karaktere. A Művész Színházban a fiatal, generációváltó színházi nemzedék melegágyában még egy fontos előadásban feltűnt. Molnár Ferenc Előjáték Lear királyhoz több szempontból is egyfajta „előjel” volt Básti számára, egyrészt Lear király figurája, másrészt a későbbi Várkonyi Zoltánnal való prosperáló együttműködése miatt.
Néhány apróbb kitérővel a ’40-es évek végén leszerződött a Major Tamás és Gellért Endre szellemi vezetésével újrakeretezett Nemzeti Színházhoz. Vallomása szerint ekkor érkezett meg igazán. Olyan jeles alkotótársak közreműködésével dolgozhatott itt együtt már rögtön induláskor, mint például Bajor Gizi, Gobbi Hilda, Olthy Magda, Gábor Miklós, Ferrari Violetta, Somlay Artúr, Tőkés Anna vagy Lukács Margit. A színházi élet koronázatlan királynője, Bajor Gizi több alkalommal is partnere volt, először 1947-ben a Kaméliás hölgyben, majd 1949-ben az Anna Kareninában.
„Talán legmeghatározóbb annak a sok előadásnak az emléke, amelyeken a feledhetetlen Bajor Gizi partnere lehettem”
– mondta erről az időszakról Básti Lajos.
Paprikás négyes Madridban – Lope de Vega módra
A Básti Lajos – Ruttkai Éva alkotói páros még véletlenül sem a Butaságom történetével kezdődik! A spanyol életérzések és ajtócsapkodások bravúros tollú szerzőjének, Lope de Vegának darabját, a Donna Juanát az ő főszereplésükkel rendezte Major Tamás 1950-ben. Talán egyre szürkébb és fagyosabb közhangulat, vagy a puszta véletlen miatt, a Nemzeti Színház 1950 táján a spanyol fiesták és a latin szenvedélyek színeivel próbálta ellensúlyozni az egyre szűkösebb időket. A tragédiák, királydrámák helyett így került színre először A kertész kutyája, majd a Donna Juana.
„Az ifjú Juana de Nevada féktelenül gyűlöli a férfinemet és egymás után kosarazza ki kérőit: Don Alfonsót, Don Juant és Don Pedrót is. Ám hazajön az élelmes és eszes Hernando (Don Pedro szolgája) és felforgatja a helyzetet. Összejátszik Leonorral, Juana komornájával. Juanában feltámasztja a szerelemféltést, féltékenységet, aki így rádöbben, hogy szerelmes Don Pedróba.” – írja a darabról 1950-ben a Képes Figyelő.
„Don Pedrót Básti Lajos finom humorral, könnyed vígjátékstílusban játsza.”
Az előadás kapcsán több érdekesség is felmerül. Az eredetileg Dacból terem a szerelem címen jegyzett Lope de Vega-mű első magyar nyelvű fordítása csak a ’40-es évek végén került elő József Attila hagyatékából. A költő hazánkban elsőként, 1935-ben fordította le ennek a spanyol klasszikusnak az első két felvonását. A fordítás befejezése Gáspár Endre nevéhez fűződik, éppen az 1950-es premier kapcsán. A darab a Dacból terem a szerelem – Köpenyes kardos komédia három felvonásban cím helyett a tisztelet jeléül a József Attila-féle címmel: Donna Juana néven indult útjára a darab a hazai színpadon. A komédia sziporkázó humorral, ugyanakkor éles társadalomkritikával rendelkezik, amely a klasszikus „paprikás négyes” szerelmi bonyodalmára épül.
A műről így írnak a korabeli újságok:
„Túl a fordulatos, ötletes, igazi költészettel megverselt szerelmi bonyodalmon, egyszersmind csúfondáros grimaszt mutatott a feudális kötöttségeiben már széthullott, de formáiban és nevetségessé vált hagyományaiban még mindig létező XVII. századbeli „lovagi” Spanyolországnak. A történet hősnője, a „fenséges” Donna Juana, a női megközelíthetetlenség erényének magasztosságát szajkózza, ám az első sikerült furfang kiborítja őt magára erőltetett és büszkén játszott szerepéből. Csúfosan megbuknak az álszent előítéletek és győz a jogait követelő természet.” – Világosság, 1950/ 131.
„A darab mozgató ereje, a vidámság rokonszenves szélkelepe, Hernando (Pásztor János), az agyafúrt szolga szerepében. Tele van vele a színpad, egy pillanatra sem lankad érdeklődésünk cselszövényei, csínyjei iránt, amelyeket szemmel láthatóan saját mulatságára is szövöget. Méltó cinkosa Leonor (Olthy Magda). Régen láttuk ezt a színésznőt ennyire elemében.” – Kis Újság, 1950/ 131.
„Pygmalion-buli”
Básti Lajos pályáján kulcsfontosságú G. B. Shaw időtlen sikerű alkotása: Higgins professzort több, mint 600-szor játszotta. Először 1953-ban a Nemzeti kamarájában, a Katona József Színházban. Másodszor 1966-ban a Fővárosi Operett Színházban, a My Fair Lady-átdolgozásban.
A Pygmalion parádés szereposztásban valósult meg többek között Mészáros Ági, Peti Sándor, Gobbi Hilda, Balázs Samu szereplésével, Gellért Endre rendezésében. A My Fair Lady során Lehoczky Zsuzsa volt partnere, Seregi László rendezésében.
Felhasznált irodalom:
- Ézsaiás Erzsébet: Básti Lajos. Budapest, Múzsák Közművelődési Kiadó, 1988.
