Az elmúlt években a műkereskedelmet sokan és sokféleképpen igyekeztek így vagy úgy „megfricskázni”, gondoljunk csak Banksynek az eredményes árverést követően önmagát azonnal félig ledaráló lufislány-képére. A napokban egy újabb hasonló művészeti „csínynek” lehetünk tanúi, amely ugyancsak erőteljesen megkérdőjelezi a műtárgyak eredetiségébe vetett gyűjtői fétist. Persze, ennek is volt már hasonló előzménye, ráadásul nálunk, Magyarországon.
Andy Warhol (1928–1987), a későbbi pop-császár még a pályája elején, valamikor 1954 körül – több más hasonló skicce között – készített egy tusrajzot, amelyen három pufók puttócska látható. A Fairies (Tündérek) című, 42,5×35 centiméteres lapot 2016 áprilisában a Christie’s online árverésén vitték licitre, és 5000–7000 dolláros becsérték után 8125 dollárért adták el. A kép legközelebb a Los Angeles-i Hamilton-Selway Fine Art galériánál bukkant fel a műkereskedelemben, legalábbis a brooklyni székhelyű MSCHF kollektíva állítása szerint ők itt vásárolták meg 20.000 dollárért.
A 2016-ban Gabriel Whaley (1990) által alapított művészcsoport, amelyik már korábban is több figyelemreméltó aukciót hajtott végre (ezek közül egyet alább mindjárt bemutatok), ezúttal azt találta ki, hogy Warhol rajzáról egy számítógép vezérelte robotkar segítségével összesen kilencszázkilencvenkilenc, az eredetivel tökéletesen azonos másolatot készítettek, majd ezeket a lapokat hő- és fényhatásnak, valamint erősen páradús levegőnek kitéve pontosan olyan állapotba hozták, mint amilyen az eredeti Warhol-rajz hordozója. Ezután a „hamisítványok” közé bekeverték az eredeti példányt, amelyet így már állítólag ők maguk sem tudnak megkülönböztetni az ezer darab teljesen egyforma papírlap között, és az összes példányt 250 dolláros egységáron, Possible real copy of ‘Fairies’ by Andy Warhol (Andy Warhol Tündérek című művének lehetséges igazi kópiája) címmel november 8-án áruba bocsátják a weboldalukon.
Az MSCHF hangsúlyozza: nem arról van szó, hogy „megezerszereztek” egy Warhol-munkát, hanem ezzel a gesztussal ők maguk hoztak létre egy saját művet, amelynek szerencsés esetben ezer „társtulajdonosa” lesz. Mindenesetre ha a Museum of Forgeries (Hamisítások Múzeuma) elnevezésű művészeti projektjük végül teljes sikert hoz, vagyis az összes példányt eladják, akkor egyrészt az MSCHF összesen 250.000 dollárt kasszíroz, vagyis az ő befektetésük busásan megtérül, másrészt a vásárlók közül egyvalaki ugyancsak igen jól járt, hiszen 250 dollárért egy eredeti, ennél az összegnél ma akár százszor többet érő Warhol kerül a birtokába.
Kár, hogy azt viszont az ezer vásárló közül senki nem fogja biztosan tudni, hogy vajon ő-e a szerencsés, vagy valamelyik másik vevőtársa, hiszen pontosan egyforma darabok lesznek a birtokukban, így aztán leginkább mindenkinek csak a bizakodás marad, hogy hátha tényleg nála van az eredeti rajz. Egyvalami azonban emiatt szinte biztos: a jövőben alighanem soha nem lehet majd a műkereskedelemben az eredetinek kijáró reális áron eladni Warholnak ezt a munkáját, hiszen mindenki tudja, hogy az egyetlen igazi mellett innentől kilencszázkilencvenkilenc, utólag készített másolat is forgalomban van.
Mindenesetre az MSCHF már korábban is csinált sikeres üzleteket a művészetből. 2020-ban például 30.000 dollárért megvásárolták Damien Hirst egyik pöttynyomatát, amelyen nyolcvannyolc egyforma méretű, de mindegyik más színű szabályos kör volt. Ezután a képből egyenként kivágták a pöttyöket, majd ezek darabját 480 dollárért eladták, mint egy Hirst-munkából származó eredeti részletet. Már ezzel is több mint 12.000 dolláros nyereségre tettek szert, de ez nem volt elég: végül ugyanis áruba bocsátották a „maradék” papírlapot is, és a 88 Holes (88 lyuk) címmel árverésre vitt „munkát” végül 261.400 dollárért tudták eladni.
Az viszont magyarként büszkeséggel tölthet el bennünket, hogy a mostani Warhol-projekthez hasonló „eredet mű a hamis szénakazalban”-típusú művészeti alkotása a magyar Kiss Miklósnak is volt már néhány éve: 2014-ben a Műcsarnok egyik termében több mint tizenkétezer, teljesen egyforma, életnagyságú, aranyszínű csótányt állított ki, amelyek közül egyetlen egy 14 karátos színaranyból készült, a többi viszont csak pontosan ugyanolyan színű-fényű műanyag öntvény volt.
A kiállítás alatt a látogatók mindegyike – szigorúan csakis szemrevételezéssel kiválasztva – elvehetett egyet a padlón katonás rendben felállított bogarak közül, és a szerencsés így egy nagyjából 200.000 forint értékű „ékszerrel” lehetett gazdagabb, míg a többieknek maradt „csak” a művész egyik alkotása.
