A közelmúltban elhunyt II. Erzsébet brit királynőről élete során számtalan portré készült, de csak egy olyan, amelyikhez nem személyesen ült modellt. Igaz, ezt viszont nem más készítette, mint a pop-császár Andy Warhol. Ebből a sorozatból szerepel egy a londoni Királyi Gyűjteményben is, egyet pedig most minden eddiginél drágábban adtak el egy kanadai árverésen.
1982-ben George Mulder műkereskedő, aki több más amerikai alkotó mellett Andy Warhol (1928–1987) európai képviselője is volt, a művész megbízásából levelet írt II. Erzsébet (1926–2022) brit királynő magántitkárának, Sir William Heseltine-nak, amelyben jelezte, hogy Warhol portrét szeretne készíteni az uralkodóról. A titkár válasza kellően kimért és udvariasan elutasító volt: „Bár a királynő semmiképpen nem szeretne akadályt állítani Mr. Warhol útjába, nem akarja kommentálni ezt az ötletet”.
Pedig Erzsébetről élete és uralkodása során természetesen számos „hivatalos” portré készült, részben festmények (mint például Lucien Freudé 2001-ben), részben fényképek. Warhol végül az utóbbiak egyikét, az 1975-ben Peter Grugeon (1918–1980) által a Windsor kastélyban fotózott Erzsébet-portrét választotta, amelyen a királynő uralkodói tiarát és elegáns nyakéket visel, vállszalagjára pedig édesapja, VI. György (1895–1952) király miniatűr portréja van tűzve (és amelyet hivatalosan 1977-ben publikáltak a királynő trónra lépésének huszonöt éves jubileuma alkalmából). Warhol tehát ennek alapján hozott létre négyféle különböző színezésű szitanyomatokat, méghozzá kétféle változatban is: egy negyven lapból álló „normált” és egy harmincból álló olyat, amelyeket porrá őrölt üvegszemcsékkel kevert festékkel készített, és tett így „gyémántosan” csillogóvá.
A kész nyomatok fotóit Mulder 1985-ben elküldte a Buckingham-palotába, ahonnan hamarosan újabb levél érkezett Sir Haseltine-tól, amelyben a titkár ezúttal azt írta, hogy „Őfelsége a legnagyobb örömmel és érdeklődéssel fogadta a képeket”.
Warhol egyébként Erzsébet arcképe mellett ugyanakkor hasonló szitanyomatokat készített Beatrix (1938) holland, II. Margit (1940) dán és Ntfombi Tfwala (1949) szváziföldi (ma Eswatini) királynőkről is – ők négyen voltak akkor a világon összesen éppen hatalomban lévő női koronás uralkodók –, egy Reigning Queens (Uralkodó királynők) című portré-összeállítást hozva így létre.
2012 májusában, II. Erzsébet uralkodása ötven éves gyémántjubileumának az évében a londoni Royal Collection, vagyis a Királyi (művészeti) Gyűjtemény végül megvásárolt egyet-egyet mind a négyféle színezésű „gyémántporos” Warhol-nyomatból, és azok szerepeltek is a Windsor kastélyban megrendezett The Queen: Portres of a Monarch (A királynő: Egy uralkodó portréi) című kiállításon, ahol ezek voltak az egyetlenek, amelyekhez a királynő nem személyesen ült modellt. (Az Erzsébetről élete során készült festményekből egy alapos válogatás tekinthető meg például ezen a weboldalon.)
A négyféle képek közül egy „királykéket” (amelyik színűt a szakértők a legdekoratívabbnak tartják) idén szeptemberben a Sotheby’s londoni árverésén – 150.000–25.000 fontos becsérték után – 554.400 fontért adtak el; ez akkori árfolyamon éppen 800.000 kanadai dollárnak felelt meg. Utóbbi összehasonlítás pedig csak azért érdekes, merthogy a múlt héten az 1978-ban alapított torontói Heffel galéria és aukciósház (a cég 1995 óta rendez árveréseket) licitjén ugyancsak kalapács alá került egy a „gyémántos királykék” nyomatok közül, méghozzá a harminc felett készült két, eredtileg kereskedelmi forgalomba nem szánt úgynevezett HC (Hors d’Commerce) példányok egyike. Ez a nyomat korábban Bob Rennie (1956) ismert vancouveri műgyűjtő birtokában volt (aki rendszeresen szerepel a kétszáz legfontosabb műgyűjtő listáján), akitől 1996-ban került a mostani eladó tulajdonába.
A ház a 100×80 centiméteres képet 500.000–600.000 kanadai dolláros becsértékkel kínálta, ám a tétel a licitek végén 1.141.250 kanadai dollárért (853.000 amerikai dollár; 339 millió forint) kelt el, ami a legtöbb, amennyit eddig valaha is egy ilyen Warhol-nyomatért adtak a nyilvános műkereskedelemben.
