Február 28-án a Christie’s londoni árverésén viszik kalapács alá azt a Van Gogh által festett női portrét, amelyet százhúsz éve ugyanabban a családi gyűjteményben őriztek. A művész és a modell kapcsolatáról Martin Bailey, a festő egyik legnagyobb ma élő szakértője közölt izgalmas részleteket a The Art Newspaper weboldalán vezetett Van Gogh-blogjában.
A Kop van een vrouw (Gordina de Groot) (Egy nő feje – Gordina de Groot) című portrét Vincent Van Gogh 1885. március-áprilisában festette a dél-hollandiai Nuenenben, ahol 1883 decemberétől 1885 novemberéig élt. Ez alatt a szűk két év alatt azonban teljes életművének nagyjából az egynegyedét kitevő darabszámú művet alkotott, köztük jó néhány portrét is a környéken élő egyszerű emberekről, földművesekről, iparosokról. Számos itteni modellje közül azonban mindössze egyetlen egynek, egy fiatal nőnek a kilétét ismerjük, akit a művész testvérének írott leveleiben név szerint említett: Gordina de Grootét (1855–1927).
Van Gogh több képen is megörökítette az ekkoriban tehát a harmincadik éve felé közeledő lányt, ráadásul nemcsak egyes portrékon, de több szereplőt felvonultató itt festett életképein is: Gordina például – egész családjával együtt – látható a festő híres Burgonyaevők című képén, illetve természetesen az ahhoz készített vázlatokon, előtanulmányokon is.
1885 októberében a hajadon Gordinának fia született, aki a keresztségben a Cornelis nevet kapta, ám a születési anyakönyv megfelelő rubrikájában nem szerepel az apa neve. A kisváros zárt közösségében természetesen számos pletyka kelt lábra az eset kapcsán. Van Gogh a testvérének, Theodorusnak írt egyik akkori levelében elújságolja, hogy „egy lány, akit gyakran festettem, gyermeket szült, és azt hitték, hogy az enyém, pedig nem”.
Máskor arra panaszkodott ugyancsak Theónak, hogy a közösség papjai már korábban is gyakran nehezményezték, hogy a festő miért ápol látványosan jó kapcsolatot a rangban alatta lévő modelljeivel. Van Gogh egy helyen arra is utal, hogy – „magától a lánytól tudva a tényeket” – a gyermek apja egy egyházi személy volt (ami persze megmagyarázná az anyakönyv „névtelenségét”). De vannak olyan feltételezések is, hogy gyermek apja a lány egyik unokatestvére volt. Az igazság nyilván már soha nem fog kiderülni, de abban minden Van Gogh-szakértő egyetért, hogy a festő semmiképpen nem lehetett Gordina gyermekének az apja.
Amikor 1885 novemberében Van Gogh elhagyta Nuenent és Antwerpenbe költözött, mintegy negyven festményét, köztük ezt a portrét is egy ládában helyezte el, amely azonban elveszett, és csak 1902-ben került újra elő, amikoris egy ács az egész ládát a benne lévő összes képpel egy guldenért eladta egy ócskásnak. Egy évvel később a teljes anyagot Christiaan Oldenzeel rotterdami műkereskedő vásárolta meg, aki kiállításokat is rendezett az „újra felfedezett” Van Gogh-képekből. Ennek nyomán a szóban forgó női fejet Henri Daniel Pierson (1856-1943) hágai bankár vásárolta meg, és a kép onnantól fogva egészen mostanig az ő családjának a birtokában maradt; most a Svájcban élő dédunokák döntöttek úgy, hogy árverésre adják.
A vászonra festett, de később — alighanem még maga Van Gogh által – egy fatáblára ragasztott portrét nyilvánosan utoljára éppen nyolcvan éve, 1943-ban lehetett látni egy zürichi kiállításon, és először csak 1970-ben jelent meg róla egy fekete-fehér fotó a Van Gogh munkáiról akkor kiadott életműkatalógusban. A Christie’s szakértői 1–2 millió fontos (432,8–865,5 millió forint) becsértékkel kínálják a várhatóan jelentős gyűjtői érdeklődést kiváltó festményt a február utolsó napján zajló londoni árverésen.
