Legutóbb – éppen egy hónapja – a női művészeknek a nemzetközi műkereskedelemben tapasztalható mind erősebb jelenlétéről és egyre komolyabb sikereiről írtunk itt, a Senki többet? blogban; nos, a bécsi Dorotheum május 3-i, régi mesterek munkáit felvonultató árverésén ezúttal négy, a gyűjtők által újabban igencsak keresett klasszikus női alkotó munkáira lehet majd licitálni.
Európa egyik legrégebben működő, és ma is legjelentősebb árverezőháza, az 1707. március 14-én Bécsben I. József (1678–1711) német-római császár és magyar király által alapított Dorotheum (amelynek ma már ausztriai vidéki filiáléi mellett londoni, brüsszeli, hamburgi, düsseldorfi, müncheni, milánói, római és prágai képviseletei is vannak, és amelyik évente átlagosan hatszáz aukciót rendez) május 3-án tartja szokásos tavaszi, régi mesterek műveit kínáló árverését. A száznegyven tételt felvonultató, változatos kínálat egyik érdekessége, hogy az anyagban négy olyan munka is szerepel, amelyeket korábban szinte alig ismert, ám manapság már egyre keresettebb régi női művészek alkottak.
A legfontosabb ezek közül alighanem az a csak nemrégiben beazonosított festmény, amelyet legutóbb, 2014-ben Párizsban még Bernardo Cavallino (1616–1656) munkájaként árvereztek, de amelyről azóta Giuseppe Porzio (1976) olasz művészettörténész, a nápolyi L’Orientale Egyetem professzora bebizonyította, hogy nem másnak, mint az egyik legjelentősebb női festőnek, az itáliai Artemisia Gentileschinek (1593–1653) az alkotása. (A stílusjegyek azonosítása mellett döntő érvként szerepel, hogy Porzio talált egy 1645-ben kelt számlát, amelyik Gentileschinek egy nagyméretű, Ábrahámot ábrázoló festményéről szól, márpedig korábban más ilyen témájú képet nem ismertek a festőtől.) Egészen pontosan a vizsgálatok szerint az Ábrahám a három angyallal című vászon elsősorban Gentileschinek és mellette talán legfontosabb segédjének, a később önálló festőművésszé lett Onofrio Palumbónak (1606–1656) a közös alkotása; Porzio stíluskritikai elemzése szerint az egyik angyalt és a háttér egy részét festette Palumbo.
Az ezúttal már a két újonnan azonosított szerző nevével indított kép becsértékét az árverezőház előzetesen 150.000–200.000 euróban (56,3–75 millió forint) adja meg; csak összehasonlításul: Gentileschi jelenlegi aukciós rekordja 4.777.000 euró, ennyit 2019 novemberében a párizsi Artcurial aukciósház licitjén adtak – 600.000–800.000 eurós becsérték után – egy Lukréciát ábrázoló képéért.
Ugyancsak komoly sikereket ért el az utóbbi években az elsősorban csendéletfestőként számon tartott milánói Fede Galizia (1578–1630); az ő árverési rekordja jelenleg 2.415.000 dollár (akkori árfolyamon 2.101.517 euró), amennyit 2019 januárjában a Sotheby’s New York-i licitjén adtak egy tálban körtéket és mellettük egy szöcskét megörökítő vásznáért.
Ezúttal viszont Bécsben tőle is egy, az életművében sokkal ritkább, egy bibliai jelenetet ábrázoló, figurális kép kerül kalapács alá (amelyet sok éve egy magángyűjteményben őriztek, emiatt nagyon régóta egyáltalán nem volt nyilvánosan látható): a Judit Holofernész fejével című vászon becsértéke 200.000–300.000 euró (75–112,5 millió forint). A képnek külön érdekessége, hogy azt a festő szignálta, pedig ez abban az időben, és különösen a női alkotók körében egyáltalán nem volt bevett gyakorlat.
Orsola Maddalena Caccia (1596–1676) távolról sem olyan ismert, mint előbbi kortársai; neki a Sotheby’s 2020. májusi londoni online árverésén egy sokféle madarat ábrázoló kisméretű olajfestményét 10.000–15.000 fontos várakozás után 212.500 fontért adták el, alaposan meghaladva ezzel korábbi, 2018 októberében éppen a Dorotheumnál felállított 32.500 eurós aukciós rekordját. (Cacciának egyébként korábban összesen mindössze egy tucatnyi munkája fordult meg árverésen, és ezek közül is csak három ért el ötszámjegyű árat.) Most tőle is egy figurális alkotás, egy Alexandriai Szent Katalin-portré kerül kalapács alá, amelyet a ház előzetesen 20.000–30.000 euróra (7,5–11,2 millió forint) becsül. (Cacciának egyébként éppen a közelmúltban vásárolta meg több festményét is a New York-i Metropolitan Museum of Art.)
És végül a negyedik női alkotó, akitől a Dorotheum májusban alkotást kínál, a nápolyi Diana De Rosa (vagy másik ismert nevén Annella di Massimo; 1602–1643), aki egy – korábban csak „17. századi nápolyi mester” attribúcióval számon tartott, és egy 2000-ben megrendezett római kiállításon is még így szerepelt – Szent Cecíliát megörökítő vászonnal vesz részt az árverésen. A képért a ház 30.000–40.000 euró (11,2–15 millió forint) közötti összeget vár, ami jelentősen elmarad a művész aukciós rekordjától, amelyet ugyancsak a Dorotheumnál ért el 2021 novemberében, amikor is egy festményéért 165.000 eurót adott meg a licitek nyertese. (De Rosának egyébként eddig összesen hét alkotása szerepelt árverésen, valamennyi az elmúlt öt évben, és mind a bécsi árverezőháznál.)
(A cikkben szereplő mind a négy alkotóról bővebben is olvashatnak a rovat szerzőjének 2021-ben a Typotex Kiadónál megjelent Önarckép nyaklánccal – Női alkotók a műkereskedelemben című könyvében, amelyben a fentieken kívül még mintegy félezer női képzőművész nevét és műtárgypiaci szereplését lehet megismerni – a szerk.)
