Száz évvel ezelőtt, 1922-ben merült fel először az ötlet, hogy a talán két legkülönlegesebb életművet létrehozó hazai festőzseninek, Csontváry Kosztka Tivadarnak és Gulácsy Lajosnak közös kiállítást rendezzenek Budapesten. A terv megvalósításához éppen egy évszázad kellett: ha nem is közös térben, de a Nemzeti Galériában, illetve a Szépművészeti Múzeumban ezen a tavaszon-nyáron valóban egyszerre lehet megtekinteni a magyar fővárosban a két életmű legjavát. Mi pedig itt most azt járjuk körül, hogy hogyan is szerepelnek ennek a két különleges alkotónak a munkái a műtárgypiacon.
Csontváry Kosztka Tivadar (1853–1919) és Gulácsy Lajos (1882–1932) minden bizonnyal ott vannak a legjelentősebb, és egyben a legismertebb és -elismertebb magyar festőművészek sorában. Ez nemcsak kiállításaik látogatottságán látszik (akár ha csak a mostani két budapesti tárlatot nézzük), hanem a műtárgypiacon elért eredményeik is ezt mutatják.
Ha kiindulásként megnézzük a világ egyik legjelentősebb műkereskedelemi adatbázisát, az artprice.com weboldalt, akkor ott azt találjuk, hogy Csontváry nevére a kereső mindössze kilenc aukciós szereplést ad ki, Gulácsyéra pedig kettőszázhármat. (Csak összehasonlításul: Rippl-Rónai József neve alatt több mint nyolcszáz aukciós tételt tart számon az archívum.)
A nagyságrendileg is jelentős eltérésnek az az oka, hogy az amúgy is meglehetősen kisszámú Csontváry-életmű legnagyobb része ma közgyűjteményekben található, így aztán a szakemberek becslése szerint alig egy-másfél tucat olyan „szabad” alkotása lehet a festőnek, amelyek egyáltalán megfordulhatnak a műtárgypiacon. (A kilenc találatból az egyik ráadásul egy szlovákiai árverésen szerepelt, korábban nem ismert festmény.) Ezzel szemben az amúgy is sokkal termékenyebb Gulácsynak jóval több alkotása van magánkézben, így ezek sokkal gyakrabban is kerülhetnek árverésekre.
Ha elsőként a Csontváry-képek műkereskedelemi árait akarjuk vizsgálni, az első alkalom mindenképpen az kell legyen, amikor a festő halála után, 1919 őszén Gerlóczy Gedeon (1895–1975) a kiürítésre szánt műteremben tartott aukción megvásárolta a hagyaték minden bizonnyal legjelentősebb részét: elsősorban a müncheni tanulmányrajzokat és a nagyméretű kompozíciókat hordozó hatalmas vásznakat, valamint a művész után maradt iratokat, leveleket, naplókat, dokumentumokat. (Ezen kívül ugyanezen az árverésen Csontváry egyik unokaöccse is megvásárolt néhány festményt, illetve csak később kerültek elő a művésznek korábban a gácsi patika padlásán hagyott korai munkái.)
Azt pedig Gerlóczy visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy ő „majdnem” 20.000 svájci frankos nagyapai örökségével vágott bele a licitálásba, és – ahogyan írja – „az árverés után még annyi pénzem maradt, hogy egy bútorszállító kocsit bérelve, lakásunkra szállíthattam a megvásárolt anyagot”. Vagyis a jó szemű gyűjtő nagyjából ezért a kerek összegért jutott hozzá a teljes Csontváry-életmű jelentős részéhez.
Az első olyan alkalom viszont, amikor ezt követően újra egy nyilvános árverésen bukkant fel egy Csontváry-kép, 1977 májusában volt a BÁV 42. aukcióján: itt akkor a Titokzatos sziget című, 1903 körül festett kisméretű vászon kikiáltási ára 50.000, a leütési ára pedig 85.000 forint volt. (Megint csak összehasonlításul: ugyanabban az évben egy nagyméretű Rippl-Rónai portréhoz, a Kék ruhás lány virágos kalapban című, 1910 körül festett munkához 48.000 forintért juthatott hozzá egy BÁV-árverésen a vevője; ugyanez a festmény 2014 decemberében a Kieselbach Galéria licitjén 38 milliós kikiáltás után 60 milliós, majd 2018 novemberében a BÁV-nál 60 milliós kikiáltás után 63 millió forintos leütési árat ért el.)
A Titokzatos sziget aztán – miután az évek során a Kovács Gábor-gyűjtemény részeként számos kiállításon szerepelt – 2021 decemberében újra kalapács alá került, ezúttal a Virág Judit Galériában, ahol is 160 milliós kikiáltás után a licitek egészen a 460 millió forintos leütésig emelték az árát (és erre a vevőnek természetesen még a jutalékokat is rá kellett fizetnie), amivel ez lett a legdrágább Magyarországon nyilvános árverésen eladott műalkotás; és ezt az első helyet azóta is tartja.
1993 májusában a Blitz Galéria aukcióján bukkant fel a Halászat Castellammaréban című Csontváry-festmény, amelyet ott – élve az állami elővételi jog adta lehetőséggel – 5 millió forintért a pécsi Csontváry Múzeum szerzett meg a gyűjteményébe. Ugyancsak a Blitz Galéria közvetítésével került hozzájuk egy évvel később a Piros ruhás gyermek című kép, ám mivel ez nem nyilvános árverésen cserélt gazdát, ennek a vételára nem került nyilvánosságra. (Ez a két kép korábban Buschi Emil gyűjteményében volt, ám tőle az eladások előtt már új tulajdonoshoz kerültek, akik piacra vitték őket.)
Ugyancsak valamikor a 1990-es évek közepén vásárolta meg egy magángyűjteményből az állam a Magányos cédrus című festményt; mivel ez is „magánüzlet” volt, az ár itt sem ismert, bár egyes becslések szerint ennek az emblematikus műnek az értéke már akkor is százmillió forint körül kellett legyen. Ami viszont tény: a Magyar Nemzeti Bank 2005-ben ezt a képet a Nemzeti Galériának adományozta.
Ami pedig az azóta a nyilvános műkereskedelemben felbukkant Csontváry-művek aukciós szereplését illeti, 2005 decemberében a Nagyházi Galéria árverezte a Teniszező társaság című, 1900 körül festett képet. (Ez 1999-ben bukkant fel először a Magyar Nemzeti Galéria műtárgyvizsgálati szolgáltatásán, majd a kétezres évek elején egy magánüzletben egy időközben „rákerült” hamis Gulácsy-szignóval cserélt gazdát.) A 2005-re Csontváryvá „visszaalakult” kép kiáltási ára 24 millió forint volt, ezt emelték a licitek egészen a 90 milliós leütésig. Ugyanez a festmény idén márciusban az Art&Antik műkereskedelmi vásáron a Virág Judit Galéria standján volt kiállítva, ám hogy ott elkelt-e, és ha igen, mennyiért, azt természetesen megint csak nem tudhatjuk.
2006-ban két Csontváry-festmény is árverésre került. Előbb májusban a Hídon átvonuló társaság a Mű-Terem (a későbbi jogfolytonos Virág Judit) Galéria aukcióján, ahol 80 milliós kikiáltás után 180 millióért ütötték le. (Ugyanez a festmény 2021 nyarán a Virág Judit Galériában egy eladásos kiállításon – tehát nem nyilvános aukción – szerepelt újra, ahol is a galéria tájékoztatása szerint „a magánkereskedelemben Magyarországon a valaha kifizetett legmagasabb árú festményeladás” során vásárolta meg egy magángyűjtő; ez akkor nagyjából olyan 300 millió forintos adás-vételt kellett jelentsen.)
2006 decemberében pedig a Kieselbach Galériában került kalapács alá az 1902 körül festett A szerelmesek találkozása című Csontváry-festmény: itt a licitek a 85 milliós kikiáltástól 230 millió forintos leütésig emelték az árat, ami akkor az addigi legmagasabb magyarországi aukciós összeg volt. (Ma viszont ez a kép már „csak” az ötödik legdrágább; a negyediket mindjárt látni fogjuk, a második és a harmadik helyre pedig azóta egy-egy Rippl-Rónai festmény tudott felkapaszkodni 300, illetve 280 milliós leütésekkel. Ráadásul A szerelmesek találkozása később a rendőrségi hírekben is sokat szerepelt, miután 2012 tavaszán ellopták a tulajdonosától, és csak pár héttel később találták meg és került vissza hozzá.
A 2006 decemberi leütési csúcs 2012 decemberében adta át helyét egy újnak: ekkor Csontváry Traui tájkép naplemente idején című, 1899-ben festett munkája a Virág Judit Galéria árverésén 80 milliós kikiáltás után 240 milliós leütést ér el, és lett akkor a hazai árveréseken gazdát cserélt legdrágább alkotás (ma pedig a negyedik).
Végül 2017 decemberében ismét a Virág Judit Galéria rukkolt elő egy Csontváryval: az 1901 körül készült Olasz halász című vásznat 100 millióról indították, és 140 millión ütötték le.
És bár nem festmény, de van még egy Csontváry-relikvia a 30 millió forint feletti leütések hazai toplistáján: 2021 decemberében a BÁV kínálta egy tételben eladásra a festőnek öt darab, 1880 decemberében Iglóról kézzel írt, Keleti Gusztáv festőművésznek, a Mintarajz iskola akkori igazgatójának címzett levelét (valamint Keleti egy válaszlevelét); a 36 millió forinton indított anyag végül 40 millió forintos leütés után került új tulajdonoshoz.
És ha már Csontváry, hát aligha mehetnénk el szó nélkül az ő nevével – vagy legalábbis egyes vélemények szerint hozzá köthetően – árveréseken eladásra került különböző alkotások mellett sem.
A szakirodalom a két közismert Cédrus-kép mellett Az élet fája címmel számon tart egy harmadik, hasonló kompozíciójú vásznat is, amelyik korábban ugyancsak a már említett Buschi Emil gyűjteményében volt. Erről a képről több pro és kontra vélemény ismert: Bernáth Aurél festőművész például Csontváry egyik legjobb képeként hivatkozott rá, míg mások hamisítványnak tartották. Mivel amikor 2000 elején akkori tulajdonosa beadta a Polgár Galériába árverésre, ám a cég kérésére a munkáról szakvéleményt adó Romváry Ferenc művészettörténész azt írta, hogy „a (…) festmény teljesen egyértelmű és határozott véleményem szerint nem Csontváry kezétől származik”, a ház a májusi aukcióján „ismeretlen festő” műveként vitte kalapács alá 8 millió forintos kikiáltási áron, ám a képre nem volt licitáló, azaz visszamaradt.
2008 novemberében a Belvedere Szalon egy „egyesek által Csontvárynak tulajdonított” erdei tájképet vitt aukcióra, ám éppen a szerző bizonytalansága miatt a műtárgypiacon igencsak szokatlan nulla forintos kikiáltási árral. Az alkotásra volt érdeklődés, úgyhogy végül 3 millió forinton ütötték le (ami, valljuk be, egy ismeretlen művész munkájáért sok, egy eredeti Csontváryhoz mérten viszont kevés).
Néhány hónappal később ugyancsak a Belvedere Szalon (miután 2008 végén kiállítást nyitott több mint száz, a szakirodalom által „pszeudó-Csontváryknak” nevezett, bizonytalan eredetű, ám az általános vélekedés szerint nem a festő saját kezéből kikerült munkákból) 2009 januárjában „XX. századi magyar festő” szerző megnevezéssel kínált árverésre 137 darab ilyen tételt; a kikiáltási árak 50.000 és 400.000 forint között szóródtak, ám az érdeklődés igencsak gyér volt irántuk.
Ami pedig a másik, jelenleg Budapesten kiállított festőóriás, Gulácsy Lajos nyilvános műkereskedelemi szerepléseit illeti, ő, mint már említettük, sokkal gyakoribb szereplője a hazai árveréseknek: Csontváry hat itthoni aukciós tételével szemben neki jelenleg tizennyolc alkotása szerepel csak a 30 millió forint felett leütött tételek listáján, ez alatt pedig még egy sor további munkája.
Ezek közül a legmagasabb, 120 millió forintos leütési árat két festménye is elérte: előbb 2007 májusában A púpos vénkisasszony régi emlékeit meséli Herbertnek című, 1911–12 körül festett kép a Virág Judit Galéria árverésén kapott ennyit (50 milliós kikiáltás után; és ezzel ez a festmény ma a 31. legdrágább műtárgy a hazai árverési toplistán), majd 2008 decemberében a Kieselbach Galériánál az 1910-es Karosszékben ülő lány jutott ugyanekkora leütésig (85 milliós kikiáltásról).
Nem sokkal marad el ettől az ártól a 110 millión leütött A bolond és a katona (ez a kép 1909–11 körül keletkezett), amelyet 2008 decemberében 24 millió forintról indítottak a Virág Judit Galéria árverésén. A Régi instrumentumon játszó hölgy című festményt 2002 decemberében a Mű-Terem Galériában 28 millióról vágott neki a liciteknek és jutott el a 95 milliós leütésig; és ugyanennyit ért el – 55 millióról – 2009 májusában, szintén Virág Juditéknál az 1912 körül festett A mulatt férfi és a szoborfehér asszony című vászon is.
(Ezt a képet néhány évvel később, 2012 decemberében újra beadták a Virág Judit Galéria árverésére, ám akkor az 50 millió forintos kikiáltási ár után nem érkezett rá egyetlen ajánlat sem; 2015-ben azonban a Magyar Nemzeti Bank Értéktár Programjának a keretében a pénzintézet 42 millió forintért megvásárolta, és letétben a Nemzeti Galériában helyezte el.)
2017 májusában a Kieselbach Galériánál az 1903-as Cogito ergo sum (A falu bolondja) című festmény 85 milliós leütést ért el (44 milliós kikiáltás után), és 80 millióig jutott ugyanott 2002 decemberében az 1910 körül festett Nakonxipánban hull a hó című munka is (ennek 15 millió volt az induló ára).
Ezeken kívül még további tizenegy Gulácsy-festmény található jelenleg a 30 millió felett leütött tételek listáján, 65 és 30 közötti árakkal (amelyekhez a vevők által kifizetett végső vételárhoz, mint természetesen az összes többi fent említett leütési ár esetében is, még hozzá kell számítani a jutalékokat is).
(A Csontváry-kiállítás a Szépművészeti Múzeumban július 16-ig, a Gulácsy-tárlat a Magyar Nemzeti Galériában augusztus 27-ig látogatható.)
