A Christie’s aukciósház idén őszi New York-i 20. századi árverésének anyagában három Cezanne-festményt kínál megvételre a svájci Badenben működő Museum Langmatt kollekciójából. Aztán hogy a gyűjtők november 9-én végül majd hányra licitálhatnak valójában, az az este során fog csak kiderülni. Íme a nem szokványos eset részletei.
A svájci elektronikai iparban dolgozó Sidney William Brown (1865–1941) és felesége, Jenny (született Sulzer; 1871–1968) 1900–1901-ben építtette fel közös badeni otthonukat, a Karl Moser tervezte Villa Langmattot, ahol élénk társadalmi életet éltek és az ott megforduló illusztris vendégek közül számos zenészt és művészt támogattak is a pályájukon. 1908-tól kezdődően pedig komoly műtárgyvásárlásokba kezdtek, aminek eredményeképpen egy igencsak jelentős, főleg impresszionista alkotásokból álló gyűjteményt hoztak létre. 1933-ban például egyszerre három újonnan vásárolt Cezanne-festmény került fel a Villa Langmatt falaira, és függött ott egészen mostanáig.
A házaspár három fia közül a középső, John Alfred Brown (1900–1987) végrendeletében a család teljes hagyatékát Baden városára hagyta. A többszintes épületben 1990-ben nyílt meg a Langmatt Museum, amely a jórészt eredeti állapotában berendezve megmaradt villát, benne a gyűjteményt és a körülötte elterülő parkot mutatja be a nagyközönségnek.
A múzeum azonban – elsősorban a fenntartási, illetve az egyre inkább szükségessé váló felújítási költségek megnövekedése miatt – mostanra meglehetősen rossz anyagi helyzetbe került. Emiatt az intézményt működtető alapítvány úgy döntött, hogy bizonyos művek eladásából szereznek pénzt a szükséges munkálatok, illetve a múzeum további működésének finanszírozására. A számítások szerint ehhez most 45 millió dollárra van szükség. A választás – hogy milyen megfontolások alapján, azt nem közölték – a házaspár által 1933-ban vásárolt három Cezanne-festményre esett, így a Christie’s napokban tett bejelentése alapján ezeket kínálják majd fel novemberben New Yorkban a gyűjtőknek megvételre.
A trió „sztártétele” minden kétséget kizáróan a művész 1890 és 1893 között Aix-en-Provence-ban festett, 33,5×46,5 centiméteres, Fruits et pot de gingembre (Gyümölcsök és gyömbéresedény) című csendélete, amelynek becsértékét a ház előzetesen 35 és 55 millió dollár között jelölte meg. Csak emlékeztetőül: Cezanne jelenlegi aukciós csúcsa 137.790.000 dollár (55,556 milliárd forint), ennyit 2022 novemberében a Christie’s New York-i árverésén adtak a La Montagne Sainte-Victoire (A Sainte-Victoire hegy) című tájképéért; magánüzletben azonban ennél is többet, 250 millió dollárt is fizettek már egy Cezanne-festményért.
A második eladásra kínált festmény az 1885-ben festett Quatre pommes et un couteau (Négy alma és egy kés) című, az előzőnél kisebb méretű, 22×26 centiméteres munka, amelynek becsértéke 7–10 millió dollár.
A múzeum által eladásra kínált harmadik Cezanne viszont már nem egy csendélet, hanem egy tájkép, méghozzá a legkorábban, 1878–79-ben készült, 39×47 centiméteres La mer à l’Estaque (A tenger L’Estaque-nál) című vászon, amely a Marseille melletti (mára a várossal már teljesen egybeépült) dél-francia kisvárost mutatja. (Cezanne annak idején egy egész sorozatot készített ezen a mediterrán vidéken, és ezek közül a festményei közül az egyik sok éven át Picasso lakását díszítette.)
A Christie’s tehát ezt a három képet tette közszemlére a napokban, mint novemberi aukciójuk kínálatának kiemelkedő darabjait. Ugyanakkor a képeket árverésre bocsátó alapítvány úgy állapodott meg az árverezőházzal, hogy mivel nekik „csak” 45 millió dollárra van szükségük, ezért amennyiben a fenti sorrendben kalapács alá kerül művek bevételei elérik ezt az összeget (és ez, mint láttuk, a becsértékek alapján akár már az első tétel sikeres licitje során megtörténhet), akkor a további műveket a ház azonnal visszavonja az árverésről, és visszaadja azokat a múzeumnak.
Így aztán most az a dilemma merülhet fel: mi a jobb, ha az első Cezanne nagyon jó áron kel el, és akkor a másik kettő visszakerülhet a svájci múzeumba, vagy ha kevesen licitálnak érte, alacsony értéken ütik le, és akkor a többi gyűjtőnek is lehet esélye a második, és esetleg utána még akár a harmadik képnek a megszerzésre?
