A 2023-ban nyolcvannégy éves korában elhunyt amerikai festőművész, Brice Marden egyik eddig nyilvánosan soha nem látott diptichonját viszi kalapács alá májusi New York-i árverésén a Christie’s aukciósház. Ha pedig a tétel ára eléri akár csak az előzetes becsérték alsó határát, már akkor is új életműrekordot fog jelenteni az alkotó műkereskedelmi árai között.
Nicholas Brice Marden Jr. 1938-ban született a Manhattantől alig néhány kilométerre északra fekvő Bronxville-ben. Egyik szomszédjuk festőművész volt, így a tipikus amerikai családban felnövő fiú először az ő révén került közel a képzőművészethez. Méghozzá annyira közel, hogy végül ő maga is ezt választotta hivatásául: középiskolái után előbb a Bostoni Képző- és Iparművészeti Egyetemen, majd azt követően a Yale Egyetemen tanult, utóbbin mások mellett Richard Serrával, Chuck Close-zal, Vija Celminsszel, Nancy Gravesszel és Gary Hudsonnal párhuzamosan. 1963-ban kapott mesterdiplomát, ezt követően egy időre Párizsba költözött, ahol – akárcsak korábban Boston múzeumait – rendszeresen látogatta a Louvre-t, hogy alaposan megismerje a művészet történetét.
Mivel első felesége az énekesnő Joan Baez nővére, Pauline volt (egy ideig Joan kaliforniai házában is éltek), szoros kapcsolatba került a kor zenei világával is; mások mellett Bob Dylannal és Pete Seegerrel is gyakran találkozott. Korai munkáinak egyike is ezeknek az ismeretségeknek a terméke: a The Dylan Painting (A Dylan festmény) című 1966-os nagyméterű, másfélszer háromméteresnél is nagyobb vászna azonban csak és kizárólag a címében viseli az énekessel való kapcsolatát, maga a kép ugyanis egyszínű lilásszürke felüleltű monokróm, mint amilyenek Marden akkori munkái általában voltak. (Ez a kép ma a San Francisco-i Museum of Modern Art gyűjteményében látható.)
Marden a hatvanas években egy darabig Robert Rauschenberg festőművész asszisztenseként is dolgozott, élete későbbi szakaszában, 1971-től kezdve pedig második feleségével sok időt töltött Görögországban (Hydra szigetén egy házat is vásároltak), az antik kultúra hatása alatt.
1966-ban volt az első önálló bemutatkozása New Yorkban a Bykert Galleryben, ahol még a korai monokróm munkáit mutatta be, ezt követően azonban többféle más stílussal is próbálkozott (Görögországban például rendszeresen festett márványra), míg végül a nyolcvanas években – egy hosszabb távol-keleti útjuk nyomán – talált rá a ma rá leginkább jellemző, a kínai-japán kalligráfiákból inspirálódott, girbegurba vonalakkal átszőtt színes, általában két vagy három vászonból összeállított festményeire.
Ezekben az években már rendszeres szereplője volt a nagy nemzetközi képzőművészeti seregszemléknek (ötször állított ki a Whitney Biennálékon, 1972-ben részt vett az 5. Ducumnetán Kasselben, de volt Amerika képviselője a Velencei Biennálén is), és a műkereskedelemben is egyre jobban emelkedtek az árai: a 2000-es évek elején lépték át először az árveréseken a munkái az egymillió dolláros árhatárt, 2006 májusában a Christie’snél már csaknem 3 milliót adtak egy képéért, pontosan négy évvel később, 2010 májusában már 9.602.500 dollárt fizettek a Sotheby’snél az 1988–89-es Cold Mountain I (Path) (Hideghegy – Ösvény) című vásznáért, 2013 novemberében pedig Steven A. Cohen amerikai milliárdos 10.917.000 dollárért adta el a gyűjteményéből a The Attended (A résztvevő) című 1996–99-es Marden-festményt a Sotheby’s New York-i árverésén.
A tavaly elhunyt festő jelenlegi rekordja pedig 2020 júliusában született meg a Christie’s árverésén, amikor is a Complements (Kiegészítések) című, 2004–2007-ben festett vászna – 28–35 millió dolláros becsérték után – 30.920.000 dollárt (9,690 milliárd forint) hozott.
Most pedig májusban a Christie’s New York-i 20–21. századi árverésén egy újabb jellegzetes Marden-festmény kerül majd kalapács alá: az ugyancsak 2004 és 2007 között készült Event (Esemény) című, két, egyenként 183×122 centiméteres táblából álló diptichon értékét a ház előzetesen 30–50 millió dollárra becsüli. A tétel értékét a gyűjtők szemében az is növelheti, hogy a kettős kép 2007-ben a művész műterméből egyenesen egy magángyűjtő kollekciójába került, aki azt soha eddig egyetlen kiállításra nem adta kölcsön, vagyis az mostanáig egyáltalán nem volt nyilvánosan látható. Ha viszont most „csak” a becsértékének alsó határát éri is el a leütéssel, a jutalékokkal együtt már akkor is új árrekordot fog jelenteni Marden életművében.
