Francis Bacon ma az egyik legsikeresebb festő a világ műtárgypiacán: eddig 28 munkája ért el árveréseken 30 millió dollárnál magasabb árat, közülük tizenkettő 50 milliónál is többet hozott, a rekordja pedig bőven 100 millió dollár felett van. Most egy olyan festménye kerül ismét aukcióra március elején Londonban, amelyik egyszer már volt a legdrágábban eladott alkotása; és bár ezt a címet most aligha fogja elérni, azért a gyűjtők minden bizonnyal igencsak komoly harcot fognak vívni érte.
Francis Bacon (1909–1992) brit festőművész valamikor 1952-ben a londoni Soho egyik bárjában találkozott Peter Lacy-vel (1916–1962), akiről mindenki úgy tudta – merthogy ő maga ezt terjesztette magáról –, hogy a második világháború alatt vadászpilóta volt a brit légierőnél. Egy később róla megjelent életrajzi kötet azonban azt derítette ki, hogy a férfi eredetileg repülőgépszerelő volt, és bár valóban letette a pilótavizsgát, soha nem volt háborús bevetésen, „mindössze” a hátországban szállított ide-oda javításon átesett vagy éppen máshová vezényelt katonai repülőgépeket.
A két ember között hamar mély vonzalom támadt (Bacon éppen egy korábbi, őt támogató mecénásával-gyűjtőjével folytatott hatéves viszonyát lezáró szakításon volt túl), és bár az alkoholista, gyakori dühkitöréses, erőszakos fiatalember többször fizikailag is bántalmazta a festőt – egy ízben egy üvegablakon is keresztüllökte, ami után Bacon arcát-szemét meg is kellett operálni –, egészen Lacy haláláig szoros viszonyban éltek egymással. Ennek az sem vetett véget, hogy Lacy 1955-ben a marokkói Tangerbe költözött, mert Bacon ott is gyakran meglátogatta, és olyankor hosszú heteket töltött nála, bár utána mindig visszatért londoni műtermébe, ahol pedig számos képet festett a férfiról. (Ezek közül több is szép sikerrel szerepelt a műkereskedelemben; bár éppen az egyik legfontosabbra, az 1963-ban készített Study for Portrait of P.L. (Tanulmány P.L. portréjához) címűre, amelyért pedig 2013 májusában a Sotheby’s New York-i árverésén nem kevesebb mint 30–40 millió dollárt vártak, nem érkezett egyetlen licit sem.)
1962. május 24-én Bacon éppen első nagy retrospektív kiállításának aznapi megnyitására készült a londoni Tate Galleryben, amikor a gratuláló táviratok között egyszer csak megkapta a Marokkóból küldött értesítést, hogy Lacy meghalt, gyakorlatilag halálra itta magát. (Hátborzongató párhuzam, hogy Bacon következő múzsája, a korábban a börtönt is többször megjárt Deorg Dyer (1934–1971), akivel szintén egy kocsmában találkoztak, és aki szintén alkoholista, drogos és láncdohányos volt, aznapra virradó éjjel lett minden bizonnyal szándékos alkohol- és drogtúladagolással öngyilkos közös párizsi szállodai fürdőszobájukban, amikor Bacon első franciaországi nagy kiállítása nyílt meg, ami miatt együtt utaztak oda.)
Egy évvel Lacy halála után Bacon – nyilvánvalóan a férfira és a vele töltött marokkói időkre emlékezve – készített egy festményt, amelynek a Landscape near Malabata, Tangier (Tájkép Malabata közelében, Tanger) címet adta. A nagyméretű, 198×145 centiméteres vásznat elkészülte után a festő akkori galériája, a londoni Marlborough Gallery adta el, méghozzá nem akárkinek: a vásárlók az író Roald Dahl (1916–1990) és felesége, Patricia Neal (1926–2010) amerikai színésznő voltak. Dahl első sikerei után kezdett komoly műgyűjtésbe („Valahányszor eladtam egy novellát, vettem egy képet” – mondta egyszer), 1964 és 1968 között pedig – elsősorban a Charlie és a csokigyár című, akkor megjelent regényének hatalmas szakmai és pénzügyi sikere nyomán – négy Bacon-festményt is vásárolt (összesen hét munka volt a birtokában a festőtől).
A Tanger keleti, tengerparti részén készült malabatai tájképet az idők során számos nagy Bacon-kiállításra kérték kölcsön (többek között az 1971-es párizsira is; a Christie’s által most kiadott ismertetés szerint máig összesen a világ huszonnyolc városában harminchárom kiállításon volt látható), ám 1983-as válásuk után Neal 1985-ben árverésre adta be a Sotheby’s-hez New Yorkban, ahol is 517.000 dollárt fizettek érte, amivel akkor ez lett a mindaddig legdrágábban eladott Bacon-alkotás. (Ma Bacon aukciós rekordja 142.405.000 dollár (31,7 milliárd forint), ennyit – 85 millió dolláros becsérték után – 2013 novemberében fizetett Elaine Wynn amerikai műgyűjtő New Yorkban a Christie’s árverésén a Three Studies of Lucian Freud (Három tanulmány Lucian Freudról) című 1964-ben festett Bacon-triptichonért; 1967-ben ezt a munkát 2850 dollárért adták el.) 2000-ben a festmény egy magánüzletben tulajdonost cserélt, és azóta az akkori vásárlója birtokában volt.
Most azonban március 7-én újra árverésre viszik, méghozzá a Christie’s londoni aukcióján, ahol előzetesen 15–20 millió fontot (6,836–9,114 milliárd forint) várnak érte.
