William Turner az angol romantikus festészet egyik legnagyobb alakja, akinek munkáiért a gyűjtők hatalmas összegeket fizetnek. Márciusban most egy olyan, eddig soha nem látott akvarelljére lesz lehetőség licitálni, amelyik nemrégiben került elő egy angliai kastély padlásáról.
Jospeh Mallord William Turner (1775–1851) csodagyerekként indult: tizenhárom éves volt, amikor borbély apja már el tudta adni az üzlete kirakatába kitett rajzait, tizenöt évesen a londoni Királyi Akadémián – ahol akkor már egy éve tanult – állították ki egy képét, tizennyolc évesen már önállóan dolgozott a saját műhelyében, húsz éves korában olyan sikeres volt, hogy rendszeresen másolták és sokszorosították a munkáit, és mindössze huszonhét éves volt, amikor a Royal Academy of Arts teljes jogú tagja lett. Mivel egész életében megszállottan dolgozott, a műveiből viszont alig-alig adott el (feljegyezték róla, hogy ha hosszas rábeszélésre mégis megvált egy-egy munkájától, utána napokig búskomor volt), halála után a hagyatéka, amelyet teljes egészében az államra hagyott, ötszázötven olajfestményt, kétezer akvarellt és harmincezer rajzot számlált. Ezek legnagyobb részét ma különböző brit múzeumokban őrzik, ha pedig egy-egy alkotása mégis bekerül a műkereskedelembe, azért a gyűjtők komoly licitharcokat folytatnak.
Márciusban most egy olyan Turner-vízfestmény kerül majd kalapács alá a közép-angliai Leominsterben (Birminghamtól nagyjából ötven kilométerre dél-nyugatra) működő Minster Auctions árverezőháznál, amely mindeddig egyáltalán nem volt ismert. A minden valószínűség szerint 1796-ban készült akvarell-vázlatot George Viscount Malden, Essex 5. grófja rendelte meg az akkor huszonegy éves művésztől, és azon a főrend által éppen akkor megörökölt, Leominstertől néhány kilométerre délre álló herefordshire-i Hampton Court kastély látható (nem tévesztendő össze a londoni Hampton Court palotával).
Az épületet később száz éven át, 1810 és 1910 között az Arkwright család lakta, majd a 20. század elején Sir John Stanhope Arkwright adta el, és költözött át belőle az onnan nagyjából húsz mérföldnyire álló Kinsham Court kastélyba. A régi otthont ábrázoló grafikát nyilván ekkor vitte magával az új lakhelyre, és most az ő leszármazottai találták meg ott a padláson egy mappában, különféle más akvarellek közé keveredve.
Miután a mű kvalitásai miatt gyanús lett nekik, hogy ez a kép talán értékesebb lehet, mint a többi, megmutatták a legközelebbi, a Leominsterben működő Minster aukciósház szakértőjének, James Pearnnek, aki annak ellenére, hogy a mű nincs szignálva, azonnal felismerte rajta Turner kézjegyét. „Az »aláírás« maga a kép stílusa és minden ecsetvonása” – idézi Pearn „bírálatát” az artnet, bár azután a látképet alighanem más, alapos vizsgálatoknak is alávetették, mielőtt a márciusi árverésen 30.000–50.000 fontos (13,5–22,5 millió forint) becsértékkel kínálják majd az érte harcba szállóknak.
Hogy ők aztán majd mennyire fogják felverni a frissen előkerült Turner árát, azt persze ma még nem tudhatjuk megjósolni, de az biztos, hogy a festő akvarelljei közül az eddigi legtöbbet, 5.832.000 fontot (2,25 milliárd forint) 2006 júniusában a Christie’s londoni árverésén fizették ki az 1842-es Lake of Lucerne, Sunrise (A Lucerni tó, napkeltében) című grafikáért, míg a festményei közül a Rome, from Mount Aventine (Róma az Aventine hegyről) című vászna lett legdrágább, amikor 2014 decemberében a Sotheby’s londoni árverésén – 15–20 millió fontos becsérték után – végül 30.322.500 fontot (11,796 milliárd forint) adott meg érte valaki. (Ezt a képet 1878-ban Archibald Primrose, Rosebery 5. és Midlothian 1. grófja, későbbi brit kormányfő 6142 fontért vásárolta meg egy árverésen.)
Turner egyébként eddig kétszer is volt az éppen akkor legdrágábban eladott művész a világ árverésein: először 1980 májusában New Yorkban a Sotheby’s aukcióján a Juliet and her nurse (Júlia és a dajkája) című 1836-os vásznáért fizettek 7.040.000 dollárt, másodszor pedig négy évvel később, 1984 júliusában ugyancsak a Sotheby’snél, de Londonban a Seascape, Folkestone (Tengeri látkép, Folkestone) című, 1845 körül készített Turner-festmény lett a mindaddig legdrágábban elkelt műtárgy a világon az érte akkor megadott 7.370.000 fonttal (akkori árfolyamon 10.023.200 dollár).
(Az elmúlt háromszáz évben a világban mindig éppen a legdrágább műtárgyakról, köztük természetesen a két itt említett Turner-festményről is bővebben olvashatnak a blog szerzőjének decemberben a Typotex Kiadónál e-könyvként megjelent A műkereskedelem legjei – Árverési csúcsok 1701-től napjainkig című könyvben. A könyvről bővebb információk illetve megrendelés ide kattintva.