Sokszor és sokféleképpen – de általában főleg árverések, vagy néha magán-adásvételek kapcsán – mutattunk már be itt a Senki többet? blogban mindenféle nagyon drága műalkotásokat. Most viszont egy olyan „legdrágábbról” lesz szó, amelyet ma bárki csak fényképen tekinthet meg, ugyanis harmincnégy évvel ezelőtt ellopták egy bostoni múzeumból.
Hogy mikor éppen melyik a világ legdrágább műalkotása, azt általában tudjuk, hiszen az árverések vagy a nyilvánosságot kapott magánüzletek során kifizetett összegek nagysága összevethető, és az ezekből a legkülönfélébb szempontok alapján összeállított „sikerlisták” sokfelé megtalálhatók a világhálón. (Éppen nemrégiben jelent meg a blog szerzőjének legutóbbi könyve is az elmúlt háromszáz év műkereskedelmi „legjeiről”; a vele készült Papageno-interjú pedig itt olvasható – a szerk.)
A napokban viszont az artnet.com egy egészen másfajta „top”-ról írt: ők azt nézték meg, hogy melyik ma a legdrágább műalkotás a világban jelenleg ellopottként-lappangóként nyilvántartott művek (egyáltalán nem rövid!) listáján.
Nos, a szakértők szerint ez nem más, mint Johannes Vermeer (1632–1675) németalföldi mester Het concert (A koncert) című, 69×63 centiméteres, 1665 körül olajjal vászonra festett munkája, amelyet 1990. március 18-án raboltak el – több más alkotással együtt – egy betörés során a bostoni Isabella Stewart Gardner Museum gyűjteményéből, és amelyet ma 250 millió dollárra tartanak. Csak összehasonlításul: ezzel az árral ez a kép ma a második legdrágább lenne a világon az árveréseken elkelt alkotások között – csak a 450 milliós leütési csúcsot tartó Leonardo-Krisztusportré előzné meg –, de ha az ismert magánüzletekben gazdát cserélt legdrágábbakat is beleszámoljuk, akkor is holtversenyben a harmadik lenne egy Cézanne-nal a 300 millió dolláros Willem de Kooning mögött.
Az 1990-es bostoni rablást amúgy máig a legnagyobb múzeumi műtárgylopásként tartja számon úgy a művészettörténet, mint a kriminalisztika: a két, rendőrnek öltözött elkövető, akik egy „rendzavarás” miatti riasztásra hivatkozva kértek és kaptak éjszaka bebocsátást a múzeumba az ott szolgálatot teljesítő két őrtől, akiket rögtön meg is kötöztek, csaknem másfél órán keresztül „válogatott” a műtárgyak között, és végül a Vermeer mellett három Rembrandt-, egy Govert Flinck-, egy Manet- és öt Degas-képpel, valamint egy kínai és egy francia műtárggyal távoztak. A teljes kárt akkor 500 millió dollárra becsülték, a múzeum pedig 10 millió dollár jutalmat ajánlott fel az ellopott művek visszaszerzéséhez vezető bármilyen információért. Bár a rendőség hatalmas erőkkel nyomozott, sőt később meg is nevezték a (bár azóta elhunyt) feltételezett elkövetőket, az elrabolt tárgyak közül semmi nem került elő. Mivel a tettesek a vásznakat brutális módon kivágták a keretükből, az üres rámák ma is ott lógnak a múzeumban mementóként.
Ami az akkor elrabolt legértékesebb munkát, a Vermeert illeti, azt az 1903-ban megnyitott múzeumot alapító Isabella Stewart Gardner (1840–1924) műgyűjtő 1892-ben vásárolta meg a párizsi Hôtel Drouot árverésén Théophile Thoré-Bürger (1807–1869) francia műkritikus, az addigra szinte teljesen elfeledett Vermeer újra-felfedezője hagyatékából, méghozzá akkori árfolyamon nagyjából 5000 dollárnak megfelelő frankért.
A festmény érdekessége, hogy a háttérben a falon függő képek közül a jobb oldali Dirck van Baburen (1595–1624) A kerítő című művének a másolata (az eredeti ma a bostoni Museum of Fine Artsban tekinthető meg); ez a festmény biztosan Vermeer anyósának a lakásában volt – ahol a festő is élt feleségével és tizenegy gyermekükkel –, és A koncerten kívül a művész Virginálnál ülő fiatal lány című munkájának a hátterében is látható (ez a festmény ma a londoni National Galleryben van).
Ez az utóbbi kép pedig azért érdekes most a mi szempontunkból, mert ennek egy változata, a Virginálon játszó fiatal lány volt az elmúlt száz évben – egészen pontosan 1921 óta – az egyetlen Vermeer-alkotás, amelyik nyilvános árverésen szerepelt. A mindössze 25,5×20 centiméteres festmény 1993-ban került elő egy belga báró hagyatékából, és tíz év komoly kutatás eredményeképpen mondták ki róla, hogy valóban a németalföldi mester sajátkezű munkája, méghozzá szám szerint harminchatodik, merthogy ma összesen ennyit köt az ő nevéhez a művészettörténet. (Bár vannak, akik mindössze harminckét festményt – mások harmincnégyet – ismernek el eredeti Vermeernek, és közöttük olyanok is, akik szerint a négy „különbözet” nem másnak, mint a festő legidősebb lányának, gyakori modelljének, Mariának a munkája lenne.) Ez az ezredfordulón elismert legújabb Vermeer volt ráadásul akkor az egyetlen, amelyet magánkézben, vagyis nem egy múzeum gyűjteményében őriztek, így nem csoda, hogy 2004 júliusában a Sotheby’s londoni árverésén ez volt a sztár-tétel, amelyet végül 16.245.600 fontért (akkori árfolyamon 30.006.650 dollár) vásárolta meg Steve Wynn (1942) amerikai multimilliárdos üzletember, műgyűjtő. Ő azonban később eladta a festmény, amelyet – ismeretlen összegért – Thomas Kaplan (1962) vásárolt meg a tulajdonában lévő Leiden Collection, a világ egyik legjelentősebb németalföldi mesterek munkáiból összeállított gyűjteménye számára.
És végül még egy érdekesség Vermeernek a műkereskedelemben való szereplései közül: a festő alighanem legismertebb munkája, a ma közismert címén Lány gyöngy fülbevalóval elnevezésű portré (amelynek készüléséről 2004-ben még film is született Scarlett Johansson és Colin Firth főszereplésével) legutóbb 1881-ben fordult meg egy árverésen Hágában, ahol is Arnoldus Andries des Tombe vásárolta meg – mindössze két guldenért és az arra még rászámított harminc cent vevői prémiumért (ez az összeg egyes számítások szerint ma nagyjából 24 eurónak felelne meg). Mivel Tombe-nak nem voltak örökösei, halála után, 1902-ben a festmény – sok más, a gyűjteményében volt műalkotással együtt – a hágai Mauritshuis gyűjteményébe került, ahol ma is látható.