Rembrandt Harmensoon Van Rijn után (mármint az ő stílusában, őt „utánozva” festve) – ezzel az attribúcióval kínált 10.000–15.000 dolláros becsértékkel egy fiatal lányt ábrázoló portrét az amerikai Thomaston Place Auction Galleries árverzőház augusztus végi aukcióján, a képet azonban hosszú licitcsata után végül csak 1.175.000 dolláron tudták leütni. Ha tényleg csak „Rembrandt után”, akkor drágán vette meg valaki, ha viszont eredeti Rembrandt, akkor nagyon olcsón.
Az Egyesült Államok észak-keleti csücskében lévő Maine államban található Thomaston városában működő Thomaston Place Auction Galleries árverésén kínált 50×40,5 centiméteres, tölgyfatáblára festett, egy elegáns 17. századi ruhába öltözött, ismeretlen fiatal lányt ábrázoló mellképért már az árverés megkezdése előtt akkora volt az érdeklődés, hogy – feltehetően az előzetesen adott vételi megbízások miatt – az alacsony becsérték ellenére a tétel kikiáltási ára már 32.500 dollár volt. A képért összesen tizenegyen szálltak versenybe, ketten a teremben, kilencen telefonon.
Az ár hamar elérte a 200.000 dollárt, onnantól pedig már 25.000 dolláros licitlépcsőkkel emelkedett tovább. 900.000 dollárnál már csak hárman voltak versenyben, ezután pedig már csak két telefonos licitáló maradt. Ők egészen az 1.175.000 dolláros leütésig küzdöttek, ami után a győztes – a ház közlése szerint egy brit vásárló – a jutalékokkal együtt végül 1.468.750 dollárt fizetett ki a képért. Ez a felső becsértékhez képest is csaknem százszoros értékemelkedést jelent, ráadásul a ház közleménye szerint a legmagasabb összeg, amennyit Main államban eddig valaha egy műtárgyért kifizettek.
A szakértők szerint a festmény az 1630-as években készülhetett. Ez éppen az az időszak, amikor Rembrandt (1606–1669) szülővárosából, Leidenből Amszterdamba költözött, ahol is 1632 és 1635 között Hendrick Gerritszoon van Uylenburgh (1587–1661), a korszak talán legjelentősebb műkereskedőjének műtermét vezette (és közben 1634-ben feleségül vette a „főnök” első unokatestvérét, Saskia van Uylenburgh-t). Ezalatt a kereskedő megbízásából ő maga is több tucat portrét festett, illetve felügyelte a műhelyben dolgozó többi művész hasonló munkáit is.
A most elárverezett képet idén augusztusban találta a hetvenhárom éves Kaja Veilleux régiségkereskedő, a Thomaston Place Auction Galleries alapítója, értékbecslője és árverésvezetője egy az ugyancsak a Maine államban fekvő camdeni birtokon: a régiségekkel zsúfolt épület padlásán figyelt fel a kézzel faragott, aranyozott keretben lévő festményre. Amikor alaposabban megnézte, a fatábla hátán a Philadelphia Museum of Art kiállítási céduláját találta 1970-ből, amely szerint a festmény szerzője egyértelműen Rembrandt.
A múzeum által felragasztott cédula szerint a képet akkor a camdeni Cary W(illiam) Bok (1905–1970) adta kölcsön az intézménynek. Az ő nagyapja pedig nem más, mint Cyrus Hermann Kotzschmar Curtis (1850–1933) volt, Amerika egyik legnagyobb sajtóbirodalma, a philadelphiai Curtis Publishing Company alapítója, aki a mai napig is a huszadik helyen áll a valaha volt leggazdagabb amerikaiak listáján, vagyis egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy mondjuk a 20. század első harmadában, amikor rengeteg klasszikus európai műtárgy került a tengeren túlra, akár vásárolhatott is egy eredeti Rembrandtot (vagy legalábbis egy olyan képet, amit akkor annak véltek, vagy akként adtak el).
A képet árverező galéria természetesen megkereste a philadelphiai múzeumot, ők azonban a saját nyilvántartásaikban nem találták nyomát annak, hogy a festmény valaha is szerepelt volna az intézmény bármelyik kiállításán. Egyúttal azt is hangsúlyozták, hogy még ha a múzeumi cédula eredeti is, az semmiképpen nem jelenti a kép hitelességét. Az árverezőház nyilván ezért is szerepeltette a festményt „Rembrandt után” attribúcióval, a nagy érdeklődés és a jelentős áremelkedés viszont arra utal, hogy a vásárlók közül többen is eredeti Rembrandtnak – és ebben az esetben még ezen az áron is igencsak jó vételnek – tartották a portrét.
Mindenesetre abban biztosak lehetünk, hogy kép jelenlegi új tulajdonosa minden szakértői vizsgálatot igénybe fog venni, hogy bebizonyítsa a kép tényleges alkotójának a személyét, hiszen neki aztán egyáltalán nem mindegy, hogy alaposan túlfizetett egy ismeretlen 17. századi művész által festett portrét, vagy nagyon olcsón szerzett meg egy eredeti Rembrandtot.
(Egy ehhez kísértetiesen hasonló – és ott szerencsésen végződött – történetet 2007 októberéből egy másik, ugyancsak bizonytalan attribúciójú Rembrandt-képpel egy 2020. július 8-i bejegyzésben írtunk meg itt a Senki többet? blogon.)
