A Senki többet? blog rendszeres olvasói talán még emlékeznek arra az írásunkra, amelyben jó másfél éve, 2023. február 24-én arról számoltunk be ugyanitt, hogy a hónap végén a Christie’s londoni aukcióján kalapács alá fog kerülni egy akkor frissen felbukkant Van Gogh-portré a festő egyetlen név szerint ismert nueneni modelljéről, Gordina de Grootról. Nos, az akkor igencsak sikeresen elárverezett festmény most egy újabb adás-vétel kapcsán megint felbukkant a hírekben.
A 2023. február 28-i londoni aukción Vincent van Gogh (1853–1890) 1885-ben a dél-hollandiai Nuenenben festett Kop van een vrouw (Gordina de Groot) (Egy nő feje – Gordina de Groot) című, előzetesen 1–2 millió fontra becsült vásznának reménybeli vásárlói között ott voltak a dél-hollandiai ’s-Hertogenboschban – ez a város Hieronymus Bosch festőművész szülőhelye – működő Het Noordbrabants Museum képviselői is.
Az intézmény az egyetlen olyan múzeum Dél-Hollandiában, ahol ma Van Gogh eredeti műveiből meg lehet tekinteni néhányat: korábban öt festmény volt a birtokukban, köztük a Kolleni vízimalom, a Csendélet palackokkal és kagylóhéjjal, vagy A nueneni paplak kertje; ezeket 2016-tól vásárolták meg mindenkori anyagi lehetőségeik szerint. Legutóbbi beszerzésük az Egy nő feje című Van Gogh-profilportré volt, ezt 2020-ban tudták megszerezni annak a határozott tervüknek a keretében, miszerint szülőtartományában, Brabantban méltóképpen tudják bemutatni az innen elszármazott festő életművének itteni szakaszát.
Tavaly februárban tehát, amikor felbukkant Gordina de Groot (1855–1927) portréja – amelyet sokan a „Brabanti Mona Lisának” is neveznek – a múzeum ismét mozgósította az erőit, hogy megszerezhesse a képet a gyűjteményébe. Csakhogy Londonban a licitek olyan magasra, egészen a 4 millió fontos leütésig emelkedtek (ami után a vásárló – mint utóbb kiderült, Daniel Katz (1948) londoni műkereskedő és műgyűjtő – a jutalékokkal együtt összesen 4.842.000 fontot, akkori árfolyamon nagyjából 6,3 millió dollárt kellett kifizessen), hogy ez már meghaladta a múzeum akkori anyagi lehetőségeit.
Az árverés után viszont a hoppon maradt intézmény vezetője, Jacqueline Grandjean megkereste a kép új tulajdonosát, és megkérte, hogy ha el nem adja, de legalább kölcsönbe nem adná-e oda nekik a portrét, hogy kiállíthassák azt. (A múzeumban egyébként a saját Van Goghok mellett jelenleg hat kölcsönzött kép is megtekinthető a művésztől.) Katz – akinek Londonban saját művészeti galériája működik – beleegyezett a kölcsönzésbe, így a képet idén januártól a Noordbrabant Museum látogatói élőben is megcsodálhatták.
Az intézmény azonban nem tett le arról, hogy végül mégiscsak a saját gyűjteményükben tudják a festményt: folyamatosan tárgyaltak Katz-cal és adománygyűjtést indítottak a vételár megszerzéséért. Az adakozók között volt mások mellett a hollandiai múzeumi beszerzéseket támogató alap, a Mondriaan Alap, a Kézműves és Kulturális Alapítvány, a Rembrandt Egyesület, az országos lottóiroda, Észak-Brabant tartomány, különböző brabanti önkormányzatok, a Het Noordbrabants Museum baráti köre, valamint több mint háromezer magányszemély.
Végül a hírek szerint egy 8,6 millió eurós (9,34 millió dollár) ajánlatot tettek Katznak, amit a kereskedő már nem utasított vissza, így a kép a múzeum eddigi legdrágább beszerzéseként végleg az intézményben maradhatott. A múzeum természetesen továbbra is elkötelezett, hogy lehetőségei szerint további Van Gogh-festményekkel bővítse a kollekcióját, és tervben van, hogy 2026-ban megnyitnak egy új, önálló Van Gogh-szárnyat, amelynek ez a most megszerzett portré lesz a fő attrakciója.