Zenék, amik nem tudnának létezni, ha megszólaltatójuk nem lenne csupaigaz szívlélek szerelemtudó. Fals hang sem hamis, mikor süt belőle nap.
Csöndes mindenzajjal járó tudomhogydal, nincs rész, mi ne rémlene, ám így mégis négyfélperc libabőr. Tolul az eddigi legszebb, és a jelen legfájóbbja, csukt szemmel való borzongás részül hangulat.
Pont mikor már nemtetszene a bármi sok, jut új selyemsimítás, érzékeny pendülés a mindennyi is kevés. Vonó döfte szívbe dárdult agygerinc, hanghullámtörzs feszítette egyenesre hát. Tarkóncsapó ütemváltástól való létminden által rántott valóegyenesség.
