Hőskori originál szól korosztályos argentinul. Száznegyven éve született tangómester nevezett Roberto Firpo danolja Seress-dalt, adva gyökeret kíséretével mindenidők Szomorújának.
Erővel tolt harmonika ad lendületet hallgatni újra s újra, nem törőd’ avultnak hitt hangszereléssel, elévült modorossággal; – tökéletes érvény nagybanda őszinte ugyanolyanságában. Barlangrajzolt modernitásban nosztalgizált vasárnap jutás ma.
Setöbb-sekevesebb érzelem, mit akkorság engedett szabadalkotni harmadszázad, igazolást daljogosságnak idő ád csak, négydekádév múltán érzett őszinte büszkeség, némi alkohollal könnyített szív érzelemcsordultsága, respektált nagyelőd-romantika. Blődség is ezeken lovagland, tűzijátékul fel-felböffent újévi buborékként él túl e kover is, örömet is ád tán picinység, tiszteletborí’ttan finommosolygott a dal.
