Elsőre tűnhet komoly félreértésnek a mai Szomorú… másodjára (ha eljutsz odáig) rájössz, hogy kellő nyitottsággal van befogadható része az előadó művészetének.
Ekkorra kiviláglik, hogy leginkább a vizualitás visz el borzasztólag; csak hallgatva csupán néhol idegesítő az ötperc, mozgóképpel együtt gyorsabban válik azzá.
Ellenben hang nélkül fogadni videó be szintén nem oly katasztrófa – ez esetben a direkt esetlenség a műamatőr művészet esztétikumának játszi idegesítésével operál a klip.
Nem tudom, hogy létezhet-e olyan idegállapot, amilyenben ez a feldolgozás bármiféle örömet okozhat bárkinek is, de tegyük fel hogy bizonyára nem teljesen fölösleges az elkészítésébe fektetett energia. Vagy de.
