Nem kevés kell ahhoz, hogy egy-egy nonevergreen emeltessék abbéli magasságokba, de Bob Brookmeyer és csapata tökéletesség mentén csapatja dalunk valódi örökzöld jazzmelódiaként. Bigbandes hangzást von dal köré, átbeépített struktúrában mintegy városligeti nagyünnepély szertartásos csodálatát, rajongható atmoszférát kölcsönözve vasárnapnak.
Finoman kimegmunkált dallamvilágba operált seresség adódik be a nagyvilágba mai oratórium által, tökéletes hangversenydarabbá nemesítve az amúgy sem nemtelen alapnótát. E verzió szerint is méltó megmaradása van a zeneirodalomban, öregbítve a tán egyetlen magyarvilághír melódiát. Jazzbetolt stílusjátékként adott zenepamflet akár klasszi rajzfilm, vagy hatvanhetvenesévek krimivígjáték illusztrálása is lehetne, mindamellett, hogy önálló darabként is helytálló teljességgel csillog a Szomorú-univerzum egén.