Szerzőnk ezen a héten a norvég Juliana Venter Szomorú vasárnap verzióját kínálja fel a Seres Rezső művét feldolgozó gyűjteményünkbe.
Nem tudni ki a célközönsége igazán a norvég Juliana Venter és őt kísérő banda által éterbe adott Szomorújának, de érdekes lenne felmérést végezni: kik vehettek jegyet a láthatóan színpadi körülmények között elszenvedett hétperces verzió eventjére, vagy közétekinteni a rendkívül egyedi hangszereléssel és énektechnikával kontextuáló művészet lelkes követő csapatának individumai motivációjának, hogy milyen lélekállapotban szokták a formáció produktumait fogyasztani bármi formában is.
Mindenesetre könnyen kijelenthető, hogy európaiságában kortárs a mai vasárnap: bizonyára többek számára hat pont annyira idegesítőnek, mint nagyon klassznak, kísérletező modern kurzusnak, mint fölösleges hangokegymásmellettiségnek. Vagy sokféleség olvadtegyvelegének tekintse inkább a nem annyira idegenkedő kattintó, netán rendkívül kifinomult magasművészetirányba kacsingató mű-, ál-, esetleg valódi ínyenc zenefogyasztó. Mindenesetre [izgalmas] érdekes jutalomhétpercet kap a ténylegesen kitartó odafigyelő.
