Hangulatnesz tekeredve vasárnap napba ereszt nem ereszt sajátságos dallamhorizontokkal és ütemritmusokban meghatározhatatlan céllal.
Teljességgel passzol a tökéletesen céltalan célos partypötyögéshez, de bulijózanul is értelmezhető összetettségben megnyilvánuló alkotóelőadóművészeti gondolatmenettel.
Akart újzene adott lánynál a Gloomyt is behúzta az angolszász partyuniverzumba, bódulatszerek- és hangerőfüggően bizonyára jelentős sikert is könyvelhet el a klubéletet látogató huszonemberek számára, hisz a targetközeg bizonyára kevéssé intellektűmondanivalós zenizékre remegteti testét éjjelen át.
Megjósolhatatlan éteriségében tehát kivételesen elhelyezhetetlen az amúgy extraklassz Julie Hicklin életművében a Szomorúja, ami e sorok olvasója számára persze tán mindegy is, hisz kevéssé valószínű megfordulása művésznő youtube(vagy bármely streaming)-csatornáján, vagy olyan helyre kerülése, ahol a dj-k vinyóján eme mű ott van.
Maradunk hát szűkkörben hallgatni Ms. Hicklint e kolumnán.
