Hallva dal ma nehezen dönthető, hogy az egészen kivételesen megtrombíntó névadó zenész (Mac Gollehon), vagy teljesen akármilyen énekesnő (Amina Claudine Myers) együttese adja a zseniális paradoxitásban kellemes Gloomy-hangulatot.
Ki-ki eldöntheti kattintván a kisháromszögre, de szubjektíve azért eléggé egyértelmű előbbi uralma a jóság tekintetében. Nehezen lehet ugyanis akármilyen szempontból kiugrót állítani az énekszóra, nem úgy ám a steampunk életérzést előszeretettel magára öltő zenészre.
Improvizációban oldódva fel tol oly szólót, aminőt keveset hallani csak úgy. Na jó, az alles zusammen azért nem kimagasló, de erős pillanatok azért vannak benne, na. Az erősei ám igencsak érezhetők öncélú magamutogatásnak, de aki szereti ezt a stílt, annak nedvesedő szemkörnyék vagy alsónemű a jussa.
Nem könnyű dönteni hát, hogy ki mai nóta főhős(nőj)e, de erősen ösztökélnék mindenkit (az amolyan szavazós, kampányolós időszak margójára), hogy voksoljon a száját nem szövegkiejtősre, de rézbecsücsörítésre használóra.
