Ha mégegyszer valaki ugyanúgy eljátssza, feldolgozza a Gloomy Sundayt, mint előtte másik sok nagyon uncsi, arra rágyújtom az internetet.
Na jó, ezt szofisztikalom kicsit. Az oké, ha valamennyi egyérdeklődésű körű ember összegyűl egy terembe, hogy meghallgasson egy zenekar előadásában egy koncertet (esetleg feldolgozásokkal), és jelesül elhangzik egy Szomorú — hát semmi gond, legyen nekik jó.
De hogy ezt a dolgot lemezre vegyék, nota bene a YouTube-ra is feltegyék, annak megítélésem szerint csak annyi értelme van, hogy e kolumnára bekerüljenek – kényszerből/elrettentésből…
