Richard Cortez, az amerikai énekes-dalszerző és előadóművész egyedi előadásmódjával egy újabb dimenziót ad Szomorúnknak. Cortez a jazz, a blues és a pop között mozogva marad hű a dal mély tragikumához, miközben saját zenei világát is megjeleníti.
Performjában érzékelhető a tisztelet az eredeti verzió iránt, ugyanakkor Cortez sajátos, érzelmileg gazdag hangszíne és lassan kibontakozó, ám intenzív előadása még inkább elmélyíti a dal hatását az erre nyitott közönség (hallgató, olvasó, te) számára. A zene szinte varázslatosan hat a hallgatóra, szívszorító atmoszférát teremtve az e sorok által tán az olvasónak, vagyis neked.
Cortez hangja olyan, mintha közvetlenül a fájdalom és a bánat legmélyebb bugyraiból szólna, miközben mindvégig megőrzi azt az intimitást, amely a dalt még inkább személyessé teszi. Ráadásul meleg búgásával hozzád tapasztja zenéjét.
Előadásában a vasárnap több mint egy melankolikus dal – egyfajta meditáció a bánatról, a magányról és az emberi lét legsötétebb pillanatairól. A zenei előadás finomsága és Cortez belső átéltsége lehetővé teszi, hogy a dal hallgatása közben a közönség valóban mélyebbre merüljön saját érzelmeiben, és átélje a dal által közvetített szomorúságot.
Összességében ez most olyan, ami egyszerre megindító és mélyen emlékezetes. Emberünk révén a dal a modern közönség számára is releváns marad, miközben megőrzi annak eredeti, nyomasztó szépségét.