Az Alban Berg Quartett Schubert-előadásai tele vannak vibráló energiával és mélyen átélt kifejezéssel, többször is lemezre vették az osztrák szerző vonósnégyeseit és a híres Pisztráng-ötöst is. A Warner Classics most egy csomagba szedte az 1974 és 1997 között készült felvételeket, és öt lemezen ismét megjelentette őket.
A Halál és a Lányka. Ki ne ismerné? E kvartett első tételének intenzitása olyan végletekig feszített, hogy az ember elkezd ficeregni a székében vagy foteljében, a dráma mozgatórugója a rendíthetetlen lendület és a gyötrelem olyan érzése, amely aztán még jó sokáig megmarad az ember emlékezetében.
Az absztraktabb Tizedik kvartett tökéletes párja az előző kvartett drámaiságának és szenvedélyességének, és az Alban Berg zenészei ennek megfelelően visszafogják a hangjukat, bár a fiatalos lendület mindvégig hallatszik a műben.
A mindössze néhány nap alatt komponált Tizenötödik kvartett figyelemre méltó szimfonikus léptéke olyan tempót, szerkezeti és narratív tudatosságot követel, amellyel az Alban Berg Quartett bőven el van látva. Az ismétlésekkel együtt több mint 20 perces első tételnek például bruckneri térérzéke és fejlődése van; a részletek és a drámai formák iránti éles hallással ez egy olyan előadás, amely az elejétől a végéig izgalomban tart bennünket.
Az Alban Berg Quartett végig érzékelteti, hogy itt bizony költészetről van szó, és ezáltal nagyobb fokú várakozást kelt, az állandó meglepetések és variációk révén fokozza a feszültséget. A Scherzo ismét feszültséggel teli és izgalmas, a záró Allegro assai pedig nem nélkülözi a szellemes pillanatokat, de ugyanúgy gazdag sötétebb árnyalatokban is.
Az előadásmód Schubert lelkivilágába – az élet és a létezés mélyebb kérdéseibe tekint, miközben visszapillant a nyüzsgő bécsi élet vibrálására. A program elegáns és meglepően széleskörű, és bőven rendelkezik azzal a csendes intenzitással, amelyet ez a vonósnégyes olyan jól tud.
Lehet, hogy Schubert vonósnégyesei már megvannak a gyűjteményünkben, de az Alban Berg Quartett élő előadásában a kései kvartettek valóban olyan élményt nyújtanak, amelyet nem szabad kihagyni. Lehet, hogy néha túlmutatnak a komfortosság-érzetünk határán, de ki mondta valaha is, hogy ezek a művek „kényelmesek”?
