Mivel nagy tisztelője vagyok az elmúlt években a Les Concert des Nations és Savall mester által kiadott Beethoven-szimfóniaciklusnak, örömmel értesültem arról, hogy Beethoven monumentális miséjét is felvették. A lemezt ezúttal is az Alia Vox jelentette meg, és ez egyet jelent a kifogástalan hangminőséggel és a makulátlan térérzettel.
Alapvetően kétféle interpretációs megközelítési mód létezik e mű esetében, az elsőt Klemperer méltán híres 1966-os felvétele képviseli, amely a partitúra monumentális aspektusait emeli ki. Bernstein második felvétele a Concertgebouw Zenekarral sokkal nyíltabban teátrális, és még a fúgák gyorsabb tempójával is 81 percig tart. És mindkét felvételen, akárcsak Karajan, Jochum stb. felvételein, jóval több mint száz előadó vesz részt.
Szimfóniaciklusában Savall többnyire ragaszkodott Beethoven metronómjelzéseinek szelleméhez, így itt egy sürgető tempójú előadásra számítottam. A Catalogne-templom nagyvonalú akusztikája (amelyet a szimfóniákhoz is használtak) néha lekerekíti a kórus artikulációját és vaskosságát, ugyanakkor mélységet és súlyt kölcsönöz az összhangnak. A szólisták kiválóak, és jól illeszkedő, egymásra odafigyelő kvartettet alkotnak.
Számos karcsú és virtuóz előadás áll rendelkezésre – sokan talán a Gardiner-, Norrington- és Zinman-felvételek drámaiságát és sürgető erejét találják meggyőzőbbnek. Savall megközelítése azonban úgy tűnik, hogy a fent vázolt két interpretációs iskolát egy olyan meggyőző olvasatban ötvözi, amelyben az interpretációs stílus soha nem magára, hanem a zenére és a szövegre irányítja a figyelmet. Ez Beethoven remekművének igazán mély értelmű olvasata.
