A Várfok Galéria legfiatalabb művésze, Nemes Anna érzékeny és mélyreható alkotásokkal gazdagította (ismét) a magyar művészettörténetet. A kiállított festmények többfrontos kontrasztokkal érkeztek – a szakrális és a profán, fekete és fehér játékával.
Valamiféle „egyetemes átvilágításként”, profán ikonosztázként sorakoznak Nemes Anna művei a Várfok Galéria falain. Ahogy a szakralitás kontrasztba kerül a hétköznapok világiasságával, úgy kettősödnek a látogató érzései is: pajkos megrendültséget, otthonos elfogultságot tapasztalunk. Találó cím az Egyszerű bonyolult – a leghétköznapibb helyzetek is csupán akkor letisztultak, ha nem helyezzük őket a mindenhol jelenlévő, szövevényes és végeláthatatlan viszonyrendszerek kontextusába.
A festményeken, mint fekete, templomi üvegablakokon, egy magánélet melegsége világít át fehéren. Ahogy Pavel Florenszkij ablakként tekint az ikonokra, úgy kap a néző betekintést Nemes Anna festményein keresztül az Ő „felsőbbrendűjébe”, ahol a szentekből családtagok, a csodákból hétköznapok lesznek.
A technika, amit kibontakozni látunk, egyedülálló: az egymásba kapaszkodó, vagy épp a másikra ráomló festékfoltok delikát megformálása egy törékeny, egészen bensőséges bepillantást enged. Ez a fajta ösztönös kitárulkozás nem erőszakos vagy invazív, hovatovább, kiszolgáltatottan és jóérzéssel emberi. A fekete dominanciája itt a legkevésbé sem vészjósló: olyan szeretetteljes kapcsolatokat keretez, hogy tiltakozás nélkül megszelídül.
Azzal, ahogy a fekete körülfogja a fehéres, áttetsző jeleneteket, tulajdonképen szakrális hordozója lesz a profánnak. Mint szín, művészettörténeti és művészetelméleti múltja is jóval meghaladja az „additív színkeverés végtermékét”, vagy a legsötétebb árnyalat jogcímét. Nemes Z. Márió írja:
„A fekete festészettörténete a modern művészet egyik központi narratíváját képezi, melynek egyszerre vannak médiumelméleti és posztmetafizikai kontextusai. A malevicsi Fekete Négyzet a látható világ redukciójának és a láthatatlan transzcendenciája közti közvetítés ikonszerű struktúrája, de egyszerre a festészet nem-mimetikus konkrétságának a felfedezése is.”
Az épphogy, vagy szinte egyáltalán nem felismerhető arcok, az egymásba folyó, szétválaszthatatlan alakok közössége alkotja ezt a rendszert, a kapcsolatok hálózatát. A Massza sorozat figurái érezhetően összetartoznak, mind a művek láncolatában, mind páronként. A kiállított festmények jelenetei között találunk játékos beszélgetést, ölbebújást, visszaforduló arcokat, magukba roskadt vállakat, nyújtózó elfekvést. Ezeknek a festmény-ablakoknak a visszatükröződéseiben gyakran a saját életünket fedezhetjük fel, egy őszintén elénk tárt formában. Nemes úgy fest, hogy képes átvilágítani a világi maníron, így jutunk el a „templomi röntgenfelvételekhez”. Megnyugtató visszatérés ez valami alapvetőhöz.
Nemes Anna művészete valamiféle lényegiségre törekszik, a mindenkihez szóló, mindenkire érvényes kép megalkotására. A totalitás eszméjét kísértő művészekről Bartók Imre mesél nagyon szépen, egy Hölderlin idézethez kapcsolódva: „Élni annyi, mint megőrizni egy formát.” De melyik, és milyen formát? Ez a fajta kutatás-keresés, önbányászat és rétegfejtés talán az, ami képes az alkotót szembehelyezni a legbensőbb Önmagával, és ezt sikerült hatalmas technikai bravúrral Nemes Annának vászonra vinnie. Az a lírai megközelítés, amivel a nyerset és egyszerűt feldolgozza, békés ismerősséget eredményez.
Ahogy Krasznahorkai Valuskája sétál a téli éjszakában a Werckmeister-harmóniákban, az a fajta belenyugvás – a panta rhei öröme, a giccsvidámság illúziójának szétrombolása. Nemes Anna abban igazán különleges, megkockáztatom, a jelenlegi magyar művészeti világban egyedi, hogy képes az általános érvényű derűt megjeleníteni. Tulajdonképpen azt, hogy mind a fájdalomnak, mind az örömnek súlya van, és hogy ez jó, rendjén való. Az, hogy az életünk történései hatással vannak, kikerülhetetlen – és ez valahol a létezés terhes boldogsága. Ezért képesek a festményei perspektívaváltást eredményezni: nem csupán az a szép, ami mosolygósan színes és fényes – a belső magányunk, a csönd és a legszorosabb kapcsolataink valójában egy sokkal stabilabb, leülepedett boldogságért felelősek.
A kiváló kurátori munkának köszönhetően a művész szívós kitartása, fáradhatatlan kísérletezése teret kap a kibontakozásra: a festmények kommunikálnak egymással, a bensőséges hangulatot ez, a szentély-érzetet az elrendezés teremti meg. A látogató feladata átadni magát ennek az érdekes billegésnek, szakrális és profán játékának. Nemes Anna művészete mindenképp olyan, amivel érdemes szembesülni, és a „minden folyik” elvéhez igazodva átereszteni magunkon. Konrád Györggyel zárva: amit Nemes Anna alkot, az tulajdonképpen az „elemi látványok igazsága”.
- Nemes Anna Egyszerű bonyolult című kiállítása 2022. április 2-ig ingyenesen látogatható a Várfok Galériában.
- A kiállításhoz kapcsolódó programok:
- Gergye Krisztián performansza – 2022. március 26., szombat, 18 óra
- Tárlatvezetés Nemes Annával – 2022. március 31., csütörtök, 17 óra
- A programokon való részvétel ingyenes, előzetes bejelentkezés nem szükséges.
