Lesz maga juszt is az enyém, Holdvilágos éjszakán, Szerelemhez nem kell szépség – ugye már ön is dúdolja mindegyik slágert? És ha még hozzátesszük a „Fekete Péter öcsém, te kis ügyefogyott” kezdetű nótát, máris helyben vagyunk: a Szabadkai Népszínház 2019-ben bemutatott, azóta is repertoáron tartott, számos sikeres vendégjátékot megjárt előadása, a Fekete Péter a Városmajori Szabadtéri Színpadon mutatkozik be Budapest közönségének.
A nagy világégés idején, 1943 nyarán játszották először Eisemann Mihály zeneszerző, Somogyi Gyula és Zágon István szövegírók háromfelvonásos operettjét a Vígszínházban, ami gyakorlatilag azonnal a teátrum egyik bombasikere lett. A fővárosi nézők közül sokan még bizonyára emlékeznek a Víg 1990-es előadására is, ami az operettet a zenés színházi előadások szűk elitcsapatába röpítette.
A kétbalkezes Pierre Lenoir, azaz Fekete Péter mindent elront és tönkretesz, aminek csak a közelébe megy. A pechszériát közelről figyelve az éles szemű üzletember, Lucien Ouvrier hatalmas bizniszt szimatol: részvénytársasági elnökké teszi az egyetemi hallgatóból kéményseprővé avanzsált Pierre-t.
Hiszen ha a balszerencsés csillagzat alatt született fickó mindent rosszul csinál, nyilván a kompániát is csődbe taszítja majd, így juttatva jelentős összegekhez a ravasz „jóakarót”. Csakhogy a gondviselésnek más tervei vannak: Fekete Péter lapjárása hirtelen az üzletben és a szerelemben is kedvező lesz. Vagyis minden jó, mert a vége jó.
A Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának előadása több szempontból is igen gazdaságos feldolgozása az Eisemann-műnek: Mezei Zoltán rendező az eredetileg húsz szerepet mindössze hat (!) színésszel játszatja el. Vakmerő ötlet, profi kidolgozás: a klasszikus, jól megcsinált francia komédiák mestereinek, Feydeau-nak és Sardou-nak a műveit joggal juttatja eszünkbe a színészek által diktált elképesztő tempó. Hirtelen el- és feltűnések, szerepcserék és gyorsöltözések adják meg a groteszk alaphangot, miközben a szöveg feldúsított poénáradatára is oda kell figyelni.
A szabadkai produkció szerencsére egy pillanatig sem tekinti realistának az alapanyagot: elrajzolt, stilizált világba repít minket a kerettörténet, amit a díszlet és a jelmez is megtámogat. Mezei Zoltán rendező az idézőjeleket nagyon is komolyan veszi, amikor egyértelműen a börleszk területére helyezi a játékot: a darab saját korában népszerű stílus ihletésére ezen a színpadon feketén-fehéren kiderül mindenkiről az igazság.
A hat játszó kemény munkáját négytagú zenekar segíti, akik olykor maguk is a színpadi történések részei lesznek, de ebben az égvilágon semmi meglepő nincs: Fekete Péter tornádóként söpör végig a színpadon és a zenekari árkon, ám a nyomában pusztulás helyett kacagás és hangos jókedv marad.
