Április 22-én nyílt meg a Modern Műtár (MOMÜ) Balatonfüreden. A Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa projekt keretében létesült intézmény ekkortól két tárlattal várja a közönséget. A kiállított művek a Szöllősi-Nagy – Nemes Gyűjtemény tulajdonosai jóvoltából kerülnek a nyilvánosság elé. A MoMű létrehozására a balatonfüredi önkormányzat biztosította a helyszínt. A kiállításról Szöllősi-Nagy András műgyűjtővel beszélgettünk.
– Két külön tárlat, tematikus terekbe rendezve, ezek a részek azonban mégis egységes egészet alkotnak. Mi mindennel találkozhatnak a látogatók?
– A most megnyíló kettős tárlat címe: Európa összeköt. Azt szeretnénk ezzel illusztrálni, hogy dacára a huszadik század politikai rezsimeinek, a művészek között folyamatos volt a kapcsolat. Az avantgárd művészek munkái sok helyre eljutottak. A kiállított művek nagy része külföldi alkotók munkája. Sokszínű válogatást láthat a közönség. Nem csak a tiszta geometria van jelen, hanem olyan alkotások is, amelyekben a geometria transzformáción megy keresztül. Van rész, ami a hálózatokról szól, s van olyan is, amely az írásokról szól, ezek jelennek meg művészeti alkotásokban, képpé formálva. Az eklektika is jelen van: van geometriai alapja és struktúrája a munkáknak, de kicsit fel van lazítva, nincs meg az a szigorú jellege. De itt látható az első magyar számítógépes grafikák egyike is, a nyolcvanas évekből.
– Miközben sétálunk a művek között, egészen különleges alkotásokat is szemlélhetünk. Az egyik különleges alkotás például egyszerre nagyon régies és modern, s vannak szinte illuzionista művek, melyek mintha mozognának, fénylenek ahogy végigtekintünk rajtuk, s térből kiemelkedő alkotások és szobrok is a látogatók elé tárulnak. Aztán elérkezünk a fotográfiák világába, melyek között elgondolkodtató szociofotók, különleges perspektívájú alkotások és kreatív kompozíciók is vannak.
– Az eredeti koncepció az volt, hogy minden művészről legyen portrénk, akinek a munkája része a gyűjteménynek. Ez aztán egy ponton megszakadt, de a képek gyűjtése nem. Elkezdtünk érdeklődni a fotók iránt három témában: a munka, az emberi test és az épített környezet. Olyan képek is láthatóak, amelyre akár azt is mondhatjuk, hogy ilyen nem létezik. Pedig a fotográfia a valóságot örökíti meg. Felfedezhetünk az életünk szinte minden percében olyan teljesen elvontnak tűnő dolgokat, amelyek részei a valóságnak. Egy garázskapu vagy egy villamosvezeték is látható például egy-egy képen, de úgy, hogy első látásra, de még talán hosszas gondolkozás után sem jönnénk rá, hogy miről is készült a fotó.
– A geometrikus alkotások, a modern művészet sokaknak idegennek tűnnek. Milyen szemmel nézze ezeket az alkotásokat, mire figyeljen az, akiben megvan a vágy, hogy megértse, megkedvelje ezt a művészeti stílust?
– Ez egy hosszú folyamat. Ahogy a XX. század tudományát sem lehet megérteni csupán néhány tudományos cikkből, ezt sem lehet röpke idő alatt. Van, aki fogékony iránta, van, aki ráérez, észreveszi a lényeget. Miután a művészet elvesztette a régi funkcióját – különösképpen amiatt, hogy a XIX. században megjelent a fotográfia – megváltozott minden. Annak idején sokan az impresszionista alkotásokra is furcsán néztek. Az avantgárd aztán próbálta kitágítani a határokat. Az egyértelmű, hogy a XXI. században nem lehet századokkal ezelőtti módszerekkel reflektálni a valóságra. Az értékítélet, a világ mindig is változik.
Márpedig a művészet mit tesz? Reflektál a valóságra, tükrözi valamiféleképpen azt, hogy mi történik a mikro-és makrovilágban. A művészek erre sajátos módon éreznek rá. Dacára annak, hogy a nem ábrázoló művészet nem akar semmi egyebet kifejezni, mint saját magát, mégis rá lehet jönni, hogy ki a mester. Az ember nem tudja magát kivonni a hatások alól. Az is érdekes, hogy az ember a geometriáról nem hinné el, hogy érzelmeket tükröz, mégis azt teszi. A foltok, arányok és a színek révén alakul ki a harmónia.
A teljes interjú a Hello Veszprém Balaton magazinban olvasható.
