Ha beül egy előadásra, elbűvölni és felrázódni vágyik, a nézőket pedig ő maga bűvöli el és ébreszti fel estéről estére. Az Örkény Színház fiatal színésznőjének, Kókai Tündének hat rövid kérdést tettünk fel, amire hat rövid választ vártunk.

– Mi jut eszedbe arról a szóról hogy színház?

– Olyasmi, amit ha kimondanék, túl naivnak tűnnék…

– Mi volt az első jelentős színházi élményed?

– Egy fizikai színházi előadás emléke él bennem erősen. Egy belga társulatról van szó, a nevük Dame de Pic, a rendező Karine Ponties, az előadás pedig a Holeulone.

– Ha nem a színházzal foglalkoznál, mi lenne a B-terved?

– Sokféle tevékenységben örömömet lelem, megannyi életpálya vonz, rengeteg hivatás csábít, de nem, valójában egyikben sem gondolkodtam soha komolyan. A B-tervek a hobbik csapatát erősítik.

– Mi jelenti számodra a sikert a színészi pályán?

– Egy jó próbafolyamat.

– Nézőként milyen számodra egy inspiráló előadás?

– Ami felébreszt. Ha meg tudja ingatni a hiedelemrendszeremet. Ha, amit állít, kétségbe ejt, és rákényszerít, hogy felülbíráljak és újratervezzek. Ha nem csak intellektuálisan vagy érzelmileg indít meg; az összes érzékemet képes kiélesíteni és fejleszteni. De ez inkább annak az előadásnak a definíciója, amit látni vágyok. Inspirálni bármi tud, a rossz is, az is, ami tévút.

– Mit érzel most a legfontosabb feladatodnak?

– Tanulni és fejlődni, természetesen. Kérdéseket feltenni. Nyitottnak lenni, és észrevenni, ha érkezik egy válasz. A leghalványabb bizonyosságba is belekapaszkodni.

Kókai Tünde jelenlegi szerepei az Örkény Színházban:

Ludmilla – A Bernhardi-ügy

Ophélia – Hamlet

Marianne – Tartuffe

Miss Forsythe – Az ügynök halála

Anyám tyúkja (2)

Benjámin, Tuij, Heti, Nofertiti – József és testvérei