Ha beül egy előadásra, elbűvölni és felrázódni vágyik, a nézőket pedig ő maga bűvöli el és ébreszti fel estéről estére. Az Örkény Színház fiatal színésznőjének, Kókai Tündének hat rövid kérdést tettünk fel, amire hat rövid választ vártunk.
– Mi jut eszedbe arról a szóról hogy színház?
– Olyasmi, amit ha kimondanék, túl naivnak tűnnék…
– Mi volt az első jelentős színházi élményed?
– Egy fizikai színházi előadás emléke él bennem erősen. Egy belga társulatról van szó, a nevük Dame de Pic, a rendező Karine Ponties, az előadás pedig a Holeulone.
– Ha nem a színházzal foglalkoznál, mi lenne a B-terved?
– Sokféle tevékenységben örömömet lelem, megannyi életpálya vonz, rengeteg hivatás csábít, de nem, valójában egyikben sem gondolkodtam soha komolyan. A B-tervek a hobbik csapatát erősítik.
– Mi jelenti számodra a sikert a színészi pályán?
– Egy jó próbafolyamat.
– Nézőként milyen számodra egy inspiráló előadás?
– Ami felébreszt. Ha meg tudja ingatni a hiedelemrendszeremet. Ha, amit állít, kétségbe ejt, és rákényszerít, hogy felülbíráljak és újratervezzek. Ha nem csak intellektuálisan vagy érzelmileg indít meg; az összes érzékemet képes kiélesíteni és fejleszteni. De ez inkább annak az előadásnak a definíciója, amit látni vágyok. Inspirálni bármi tud, a rossz is, az is, ami tévút.
– Mit érzel most a legfontosabb feladatodnak?
– Tanulni és fejlődni, természetesen. Kérdéseket feltenni. Nyitottnak lenni, és észrevenni, ha érkezik egy válasz. A leghalványabb bizonyosságba is belekapaszkodni.
Kókai Tünde jelenlegi szerepei az Örkény Színházban:
Ludmilla – A Bernhardi-ügy
Ophélia – Hamlet
Marianne – Tartuffe
Miss Forsythe – Az ügynök halála
Anyám tyúkja (2)
Benjámin, Tuij, Heti, Nofertiti – József és testvérei
