1973. szeptember 20-án Billie Jean King egy bemutatómeccsen simán megverte Bobby Riggset. Miért lehet ebből a teniszmérkőzésből jó opera-alapanyag?
Mert az opera és a sport között elég sok párhuzam vonható, mondja Laura Karpman zeneszerző, hiszen mindkettő hősökről szól, olyanokról, akikkel a néző azonosulni szeretne, vagy épp ellenkezőleg, elutasítja őket, mindkettő mítoszt tud építeni, és mindkettő célja a szórakoztatás. Ráadásul ebben az esetben még két érvet hozzá lehet tenni: az amerikai történelmet és a női egyenjogúságot.
Billie Jean King ugyanis három szettben megverte kihívóját, az egykori férfi világelsőt, Bobby Riggset. A tévében is közvetített, negyvenmillió néző által követett meccs győztese százezer dollárt vihetett, a vesztes semmit. (Állítólag Riggsnek azért nem volt fontos a győzelem, mert Kingre fogadott, így többet tudott kaszálni százezer dollárnál.) King a nőkért játszott, nem elsősorban az esemény sportértékéért, hanem azért, hogy megmutassa,
a nők is képesek arra, mint a férfiak.
Ez ihlette meg Laura Karpmant, aki kamaszként látta a meccset. Szerinte a történet legfőbb üzenete az, hogy ha van erőnk, hitünk, tudunk változtatni, hiszen választott szakmájában szintén meg kellett küzdenie a női nemből adódó hátrányokkal és nehézségekkel.
https://www.youtube.com/watch?v=d7vqSm4yIZc
Az opera címe, a Balls többértelmű: elsődlegesen a teniszlabdákat jelenti, de a „tökös”, azaz bátor értelemben is használható, és utal Riggs férfi(as)ságára is. A librettót a New York Times egyik újságírónője, Gail Collins írta, akinek szintén meghatározó élmény a több, mint negyven évvel ezelőtti houstoni mérkőzés. A fő szál maga a meccs, sokat használtak a közvetítésben elhangzottakból, és a teniszlabdák pattogása is hallható a zenében.
Mindehhez némi szürrealista elem is társul, például a szüfrazsettmozgalom egyik emblematikus alakjának, Susan B. Anthonynak a megjelenésével. A munkabemutatónak egy a kortárs operákat színpadra segítő Los Angeles-i kezdeményezés ad helyet.
(Via The Los Angeles Times)
