Legyünk stílszerűek: ha már Papageno, A varázsfuvolával kell kezdenünk. Egy külső szem mindig objektívebb, mint az, aki alkotóként vagy közreműködőként van benne egy előadásban, ezért segítséget hívunk.
Gyermeki naivitás és elegáns humor – Balogh Géza szerint (A bábjáték Magyarországon, Vince Kiadó, Budapest, 2010) ez az alulról és felülről mozgatott síkbábokkal készült, 1995. október 14-én bemutatott, azóta több, mint ötszázszor eljátszott előadás sikerének titka. A szereplők: egy operaház nézői, a zenekar zenészei és karmestere, illetve Mozart és Schikaneder jól ismert karakterei.
„Tarka olasz színház a színpadon. Hangol az orchesterben levő zenekar. Meghajol a bábkarmester. Akként kezdődik, mint Ingmar Bergman Mozart-megfilmesítése (1974). Meghajol a bábkarmester. Úgy közelíti meg a klasszikussá lett operát, hogy mai játékszerré változtatja.
Koós Iván a Csili művelődési ház marionett-együttesével, az Astrával elkészítette elbűvölő báboperáját, majd a Budapest Bábszínházban kiérlelt bábjaival és velük játékosan egybeforrott díszleteivel Meczner János újrarendezte.
Az egyes képek után összezárul a piros előfüggöny. Betartva az egykorú színházi előadás konvencióit, antedatálják a produkciót. Pamina arcképe az egykorú árnyképkivágás modorában elevenedik meg.
A múlt századi délnémet préseltképek modorában elkészített figurákkal nem a megszokott plasztikus bábukat állította színpadra, hanem hangsúlyozta grafikus jellegüket.
A bábok taglejtése is antedatáltnak mondható: at áriák közben olyan félszeg mozdulatokkal gesztikulálnak, amint ódon operai előadásokban az énekesek. Ez a stilárisan visszapillantó módszer megjelent Ascher Tamás egyetlen operaházi rendezésében (Idomeneo). A korai Mozart-operát Ascher úgy állította színre, hogy fölsorakoztatta egy vonalban az énekeseket, aki megszólalt, at kilépett a zsinórsorból, majd áriája végeztével meghajolt és visszahátrált.
A naiv ábrázolás, a 18. századi előadásmód megidézése iróniával megőrizte a jelenetek pátoszát. Nem arra utalok az összevetéssel, hogy Bergman vagy Ascher Mozart-fölfogása hatott volna a bábszínházi produkcióra, de tudatosítandó, a színháziak egyazon korban ugyanazokkal a gondokkal bajlódnak, egyfelé húz a kezük.” (Molnár Gál Péter: Bábszínháztörténet)
Egy zenés oldal olvasóit valószínűleg az érdekli leginkább, milyen felvétel hangzik fel az előadás alatt. Egy igazi klasszikus, amelyen legendás művészek énekelnek: Ágai Karola, Réti József, Gregor József, Csengery Adrienne, László Margit, Melis György, a Magyar Állami Operaház Zenekarát pedig Erdély Miklós vezényli.
