Szex, képmutatás, házasságtörés, bosszú, emberrablás, hatalom – nem friss bulvárhíreket, hanem mitológiai témákat mondunk. Ezek közül némely operákat is ihletett. Például Händel Semeléjét, amelyet Karlsruhéban a Bill Clinton-Monica Lewinsky-afférra hangoltak.
A 40. Nemzetközi Händel Fesztivál keretében mutatták be Floris Visser rendezését. A 34 éves holland színházi szakember, aki a színművészeti akadémia rendező szakának elvégzése után Hágában a Királyi Konzervatóriumban ének szakon tanult, majd az intézmény tanára lett, de egy operatársulatnak is művészeti vezetője, nem kifejezetten hagyományos rendezéseiről ismert. A Semelében végig filmeznek és fotóznak, még Jupiter ágyába is bejutnak a paparazzók, a lapok Szexbotrány a Fehér Házban szalagcímmel jelennek meg; a politikai hatalom a színpadon tévéshow-ként jelenik meg.
A Semelét a szerző tárgya és jellege miatt nem nevezte oratóriumnak, gyakorta adják elő operaként.
Elmondása szerint Vissert nem kifejezetten érdekelte az alapanyag, igyekezett a karlsruhei igazgatót arról meggyőzni, hogy valami mást vihessen színre. Egy ilyen beszélgetés után, Amszterdamba tartva a vonaton internetezett, és látott véletlenül egy videót, ebben Monica Lewinsky mondta el, ő hogyan élte át a történteket. (Az eset idején Visser meglehetősen ifjú volt, túl sok emléke nem maradt erről, arra viszont emlékszik, hogy ami az Ovális irodában zajlott, kamaszként eléggé izgatta a fantáziáját.) Innen jött az inspiráció, hogy
a washingtoni hatalom birtokosa, tehát Clinton elnök legyen Jupiter, Semele az ambiciózus, a hatalomba bejutni akaró gyakornoklány, Juno pedig Hillary Clinton.
Az első kritikák dicsérik az énekeseket, a díszlet és a jelmezek tervezőjét, és meglepődnek a történetben rejlő drámai erőn. Szerintük Visser megtalálta William Congreve utalásrendszerének, annak szatirikus látásmódnak a mai megfelelőjét, ahogyan a librettista a korabeli angol arisztokráciára tekintett.
Egy kis ízelítő az előadásból:
