A zenei performanszairól híres Bobby McFerrin, akitől ki ne ismerné a „Don’t Worry, Be Happy” című slágert, az évek során egyre közelebb került a klasszikus értelemben vett komolyzenéhez.
Remek példa erre a Lipcsei Gewandhaus Zenekarával előadott két csellóra írt Vivaldi versenymű (g-moll, RV 531), ahol az egyik csellószólamot McFerrin a hangjával pótolja.
McFerrin klasszikus zenéhez való kötődéséről kevesen tudják, hogy édesapja, Robert McFerrin volt az első afroamerikai, aki a New York-i Metropolitan színpadára lépett.
