Kortárs táncosoké és alkotóké az Erkel Színház színpada a hagyományos Pas de Trois ’17 március 3-i előestéjén, amikor bemutatkozásra, találkozásra, a művészi áramlatok megfigyelésére egyaránt lehetőség nyílik. A TáncTrenden Orfeusz című munkájával jelentkező koreográfust, Bozsik Yvette-t kérdeztük.
– Mikor és hogyan született meg a gondolat, hogy a Bozsik Yvette Társulat számára készítse el ezt a tánctervet? Mentális-érzelmi síkon hogyan kapcsolódott be az alkotás folyamatába két ideálja, Pina Bausch és Mary Wigman?
A cikk eredetileg az Opera Magazinban jelent meg.
– E két nagy példaképem is színpadra vitte a görög mitológia legszebb szerelmi legendáját, amely Orfeusz és Euridiké alakjához kapcsolódik, így ez a mű előttük is egyfajta főhajtás. Végzős balettnövendékként Mary Wigmanről írtam a diplomamunkámat, az ő emlékére koreografáltam egy szólót Hommage á Mary Wigman címmel, amelynek bemutatója Lisszabonban volt, 1997-ben.
Pina Bausch a mai napig is a legmeghatározóbb alkotó számomra. Halálának tiszteletére készítettem el a Halál és a lányka című táncművet Schubert zenéjére. Mindkét táncosnő munkássága a német expresszionizmushoz kötődik. A táncszínház korai alapjait Mary Wigman hozta létre, majd Pina Bausch teljesítette be és tette a 20. században, valamint napjainkban elismert műfajjá.
Ötödik alkalommal látja vendégül a Magyar Nemzeti Balett a legelismertebb vidéki együtteseket a Pas de Trois ’17-est keretében, és negyedszer biztosít teret az alternatív táncosoknak és a független előadók produkcióinak a TáncTrend című programban. Idén a Bozsik Yvette Társulat darabját és Zachár Loránd SEC című koreográfiáját láthatják a kortárs tánc kedvelői. A házigazda szerepében fellépő Magyar Nemzet Balett mellett idén is színpadon lesz a Szegedi Kortárs Balett, a Pécsi Balett, így egy estén lesz látható az ország három legnagyobb balett-társulata.
Azért fontosak számomra, mert erőt kaptam tőlük ahhoz, hogy alkotóként mindig a saját utamat járjam. Felejthetetlen élményem Pina Bausch-sal kapcsolatban az, amikor eljött megnézni a Kabaré… című előadásomat Párizsban, majd bejött az öltözőmbe és azt mondta, hogy bátor vagyok, majd további gesztusként meghívta az egész társulatomat az egyik színpadi próbájára a Théâtre de la Ville-be.
– A márciusban színpadra kerülő Orfeusz teljesen azonos lesz a 2012 novemberében bemutatott verzióval, vagy vannak képek, amelyeket újragondolt? Ha változik, mi és miért módosul?
– A TáncTrend ‘17 felkérésére az eredeti előadásom első felvonását újítom fel az Erkel Színház színpadán, a címe Orfeusz lesz, a társulatom mellé pedig új vendégtáncosokat is hívtam erre az alkalomra.
– Egy interjúban úgy fogalmaz egy másik alkotása, a Kőműves Kelemen kapcsán: „Amikor klasszikus balettet tanultam, akkor azt várták el tőlem – én meg elindultam a kortárs performance felé; aztán kikiáltottak kortárs művésznek, engem viszont soha nem az éppen aktuális címke érdekelt, hanem hogy arról beszéljek, ami foglalkoztat. Mindig azt próbálom megfogalmazni, éppen hol tartok.” Mi állt érdeklődésének fókuszában, amikor az Orfeusz kreációjába kezdett?
– Az Orfeusz és Euridiké az adott szó, a fogadalom, az önmagunkhoz való hűség, a vállalásaink melletti kiállás, és azok minden nehézségeken át történő képviselete, a remény példázata.
Az ember önfeláldozásáról mesél, arról az útról, amelyet mindenkinek be kell járnia az emberi lét megkerülhetetlen velejárójaként. Szól a szerelem haláltól való visszaszerzéséről; a szerelem, azaz a szenvedély megmentéséről; a társtalanság, a magány elutasításáról; a szenvedélynélküliség lehetetlenségéről, a próbatételek vállalásáról, és azok jutalmáról, az élet beteljesüléséről.
Február 4-én harmadik alkalommal rendezték meg a Nagy Iván Nemzetközi Balettgálát az Operaházban. Ebben az esztendőben a Royal Ballet, a Bécsi Operaház Balettegyüttesének és az Opera balettegyüttesének művészei tisztelegtek Nagy Iván tudása és embersége előtt. Az est szerkesztője és rendezője Solymosi Tamás balettigazgató volt, aki ebben az évben is átadta művészeti díját, amivel a legtehetségesebb fiatal táncművészek munkáját támogatja.
Az előadás központi témája a szerelem, amely sokszor fantasztikus vágyakkal, de borzalmas szenvedéssel is jár. Ez az érzelem egyszerre köt béklyóba és szabadít fel, de a haláltól való rettegést egyedül csak a szerelem és a szeretet tudja felülírni. Ezek a témák az emberiség, így a művészet örök témái, mind a mai napig változatlanul érvényesek és fontosak számomra.
– S végül: mit igyekszik a következő munkájában megfogalmazni? Saját szavait idézve „éppen hol tart”?
– Decemberben mutattuk be a Pinokkió című darabomat, amelyben újraélhettem imádott műfajomat, a commedia dell’ artét, amely egyszerre több érzékre hat, furfangos és vidám, de tragikus és veszélyes is egyben. Februárban nagyszabású produkciót készítek Assisi Szent Ferenc életéből Az Úr komédiásai címmel, Philippe Heritier zenéjével, majd jön a márciusi TáncTrend. Várakozással nézek az este elé!
