Novemberben ismét Budapesten zenél sokunk jazzgitáros rockere, Pat Metheny, akinek zeneszerzői sokoldalúságánál talán egyvalami hajmeresztőbb: hangszeres invenciói, hangzásbeli újításai.
Nem, nem 40 éve változatlan ruházkodására és megjelenésére gondoltam a hajmeresztő kifejezéssel, ennek elemzése sokkal inkább egy öltöztető blog témája lehetne. Metheny zenei stílusának állandó elemei is vannak, például két-háromhangos, mással össze nem téveszthető dallamfordulatai, riffjei, díszítései, hajlításai, harmóniaváltásai. Ám ezek mellett időről időre új eszközöket is bevezet zenei világába.
Közülük egyik örök kedvencem a 42 húros Pikasso gitár, amely első ízben 1998-ban jelent meg az Imaginary Day című sorlemezén.
A Pikasso gitár a kanadai hangszerkészítő, Linda Manzer munkája, aki a szájhagyomány szerint egyik koncertje után kereste föl személyesen a művészt az öltözőjében, hogy figyelmébe ajánlja kreációit – állítólag Metheny az egész koncert anyagát újrajátszotta a hangszereken, annyira belefeledkezett a hangzásukba, és az általuk nyitott új perspektívákba.
Metheny a ’80-as évek közepén rendelt meg egy olyan új gitárt Manzertől, amely szándékai szerint minél nagyobb arányban képes kiváltani a digitális Synclavier kínálta hangzáslehetőségeket – tisztán akusztikus módon.
A Pikasso gitár szélesvásznú megszólalása lassan 20 éve a Metheny-sound elválaszthatatlan kelléke.
A hangszer nevét természetesen Pablo Picasso installációi ihlették: a kubista festő és szobrász az 1910-es évek első felében készített több gitár-plasztikát, amelyeknek a New York-i Modern Művészetek Múzeuma (MoMA) egy egész időszaki kiállítást szentelt 2011-ben.
