Mély fájdalommal tudatjuk, hogy életének nyolcvannyolcadik évében, május 12-én délután elhunyt Vikár László zenetörténész, népzenekutató, Kodály Zoltán egykori tanítványa.
„Vikár László a népzene ügye iránt kétszeresen is elkötelezett: egyrészt mert Kodály-növendék, másrészt mert Vikár Béla családjából származik. 1929-ben született Szombathelyen, 18 évesen került be a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola ének-zenetanári és karvezetői szakára, tanárai Ádám Jenő és Vásárhelyi Zoltán voltak. A karnagyi és zenetanári diploma megszerzése után (1952–56) a zenetudományi szakot választotta, mivel érdeklődése a népzenetudomány, a népzenekutatás felé terelte.
A főiskola elvégzését követően Kodály tudományos aspiránsaként folytatta tovább tanulmányait (1956–59), majd 1960–73 tudományos munkatárs és titkár a Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportjában (1974-től MTA Zenetudományi Intézet Népzenei Osztály), 1973-tól tudományos főmunkatárs, 1977–91 a Népzenei Osztály vezetője, 1981–84 az intézet igazgatóhelyettese, 1991-től tudományos tanácsadó.
1970 óta oktat népzenét a Zeneművészeti Egyetemen, kezdetben óraadóként, később mint az intézmény adjunktusa, 1982–97 docense, 1997-től egyetemi tanára. 1985 óta a Calgary Egyetem (Kanada) előadója. 1961-ben védte meg kandidátusi értekezését, 1989-ben nyerte el a zenetudományok doktora címet. A tudományos életben kivívott tekintélyét jelzi, hogy az MTA Urálisztikai (Finnugor) Komplex Bizottságának és a Zenetudományi Bizottságnak tagja. Élete során számos társadalmi funkciót is betöltött: Nemzetközi Kodály Társaság alelnöke (1975–93), Magyar Kodály Társaság alelnöke (1978–84), ICTM magyar nemzeti bizottságának ügyvezető elnöke (1970–95). Munkássága elismeréseként 1995-ben Széchenyi-díjjal tüntették ki.”
A család a temetésről későbbi időpontban intézkedik!
(via Zeneakadémia, Vikár Tamás)
