Egy nyári, de nem egynyári produkció nagyon fiatal alkotóktól, a friss Junior Prima-díjas Vecsei-ifj. Vidnyánszky párostól. Klasszikus alapanyag friss megközelítésben a pályát épp csak elkezdők és tapasztalt művészek szabadcsapatában.
A színház ajánlója
Richárd hősként harcolta végig a franciák elleni háborút, mert hitt az országában. Majd amikor beállt a „béke”, lekerült a címlapokról. Nem azok az értékek lengték át a társadalmat, amelyekért évtizedekig küzdött. Harcolt, nyert, de mindent elveszített. „Éljen, hisz béke van!” – harsogja a nép. Csak egy ember áll meg, hogy torz árnyékát nézve feltegye a kérdést: valóban ez a béke? Egyedül maradt. Gyűlöli a világot, köp a megszokásokra és retteg az unalomtól. Eldönti hát: játszani fog…
Richárd figuráját szokás machiavellista, amolyan modernkori diktátor-előképként értelmezni. Az előadás alkotói szerint ennél összetettebb ez a shakespeare-i figura, mert cselekedeteinek mozgatója nem egy szabad, unalomból fakadó elhatározás, hanem egy olyan világ, amelyben „nem lehet más, csak gonosz.”
Ez a valódi kérdés. Nem az, hogy miért lesz ilyen gonosz az ember, hanem hogy milyen világ az, amelyben ilyen gonosszá válik.
A III. Richárd bemutatója a Gyulai Várszínházban, a XII. Shakespeare Fesztivál volt, és mint sok izgalmas nyári bemutató, fesztiválprodukció esetében azt gondolhattuk, aki lemaradt róla, annak nem lesz lehetősége, hogy megnézze azt az előadást, amelyben budapesti és kaposvári színművészeti egyetemisták és frissdiplomás fiatal művészek mellett a címszerepben Trill Zsolt, Margitként Szűcs Nelli, Erzsébetként Eszenyi Enikő, György, Edwárd és Tyrell nem véletlenül összevont szerepeiben Hegedűs D. Géza látható, azaz a Nemzeti és a Vígszínház erői egyesülnek, és persze ne feledkezzünk el a szabadúszó, különleges tehetségű Trokán Nóráról sem. Kivételes összeállítású a csapat, és az is különleges, hogy a produkciót továbbjátsszák.
Nem kifejezetten optimista ez az erősen politikus – de nem aktuálpolitikus! – előadás, már ami a hangulatát illeti.
„Az aktuálpolitika szimplán ízlés kérdése. Lehet orbánozni a színpadon, de a színház annyival több ennél! A színházban transzcendens helyzeteket, az ember és ember közti kapcsolatok mágiáját is elő tudod idézni – mi ehhez képest a politizálás? Öngól” – foglalta össze alkotói hozzáállásukat a fordító, Vecsei H. Miklós.
„A napi politika kisszerű működése nem, a Jan Kott-i Nagy Mechanizmus mindent és mindenkit letaroló gépezete, meg a delikát színészi játék miatt a masinába rejtett, azt működtető emberek játszmái annál inkább érdeklik az alkotókat” – írta Jászay Tamás
arról, mit láthatunk a színpadon, de a kritikus azt is hozzátette, „a gyulai III. Richárd fő tanulsága, hogy ilyen közállapotok között tökéletesen mindegy, hogy a két oldal közül melyik győz – már gondolok itt természetesen a York- és a Lancaster-házra”.
Kovács Bálint mindezt más oldalról közelítette meg: „Ifj. Vidnyánszky III. Richárdjában
nem az a fő kérdés, lehet-e uralkodni anélkül, hogy az ember be ne mocskolná magát.
Ez az előadás (…) már van annyira kiábrándult, hogy egyértelműnek vegye: nem lehet. Itt a kérdés már az: ha a fiatalok egy ilyen korba születtek bele, akkor legalább arra van-e esély, hogy előbb-utóbb azért megtörjük ezt a szégyenteljes hagyományt.”
Lapozza fel a fesztivál programfüzetét ide kattintva!
Ez a színpad tobzódik a hatásokban. (Közhelyesen az ige elé tehetnénk a fiatalosan vagy a pofátlanul módhatározót…) Ezen a színpadon a sokféle iskola és tapasztalat nem egymást kioltó, hanem egymást erősítő dinamizmust indukál, itt nem egymás mellett, hanem egymással – ráadásul remekül! – játszanak a játszók.
William Shakespeare: III. Richárd – Gyulai Várszínház, Nemzeti Színház
Fordító: Vecsei H. Miklós
Zene: Kovács Adrián
Rendező: ifj. Vidnyánszky Attila
Az előadás a POSZT-on június 12-én látható. További információ és jegyvásárlás
