Világsztárok fellépésével zárul az Opera évada, hiszen többek között június 10-én René Pape áriaestjének lehetünk szem- és fültanúi.

- hirdetés -

A cikk eredetileg az Opera Magazinban jelent meg.

Az istenek királya. Az újságírók gyakran viccelődnek e kifejezéssel, amikor René Papéról írnak – ám nem csupán arra utalnak ezzel, hogy a német basszus épp Wotan szólamát énekli. „Wagner művei extrém módon érzelmesek és tele vannak drámával – magyarázza. – Persze, mindenki tudja, hogy nagyon hosszú is, de ez csak még intenzívebbé teszi őket. Olyan komplex, hogy a fülnek időre van szüksége a feldolgozáshoz. Egy áriaest tökéletes alkalom arra, hogy ismerkedni kezdjünk Wagnerrel, mert nem túlságosan kimerítő, kisebb darabokban könnyebben befogadható, megérezhető a zenéje. Nagyon megéri megismerni!”

Az eposzi jelzővé vált poén Pape művészi kvalitásait tekintve is megállja a helyét: az ötvenkét esztendős énekest nemes egyszerűséggel „fekete gyémántként” emlegetik. Énekesi karrierjét a legendás drezdai fiúkórusban, a Kreuzchorban kezdte nyolc esztendősen. „Itt tanultam meg az alapokat: a muzikalitást, a blattolást, és megismertem a szakrális zenét, valamint elsajátítottam a gyakorolás fortélyait. Megtapasztaltam, milyen együttműködni egy zenei együttessel, egy csoport tagjaként zenélni, ami most, szólistaként elképesztően nagy segítség. Emellett az, hogy altként már korán szólót énekeltem, segített legyőzni a lámpalázat.”

René Pape videóüzenetet is küldött a magyar közönségnek első budapesti fellépése előtt:

Budapestre érkezik a legendás basszista

Maga Solti György választotta ki 1991-ben Sarastro szerepére. Azóta nincs megállás: ma már a világ vezető Wagner-énekesei között tartják számon, s ez csak egyik szegmense szédületes karrierjének. Nem különösebben foglalkozik a skatulyákkal: „Semmi más nem érdekel, csak az, hogy a közönség élvezze, amit csinálok” – vallja. És ne legyenek kétségeink: élvezi is. – Nálam minden a hallgatón múlik és körülötte forog. Egy dalest műsora legyen dramaturgiailag is helytálló, és valami fogja össze a darabokat. Egy operagála többnyire egy adott stílus, kor vagy komponista köré épül, de persze lehet afféle egyveleg is, egy fach legjobb áriáival.” Budapestre két nagy kedvencével: Verdivel és Wagnerrel érkezik. Ha egy időgép segítségével feltehetne két kérdést a német komponistának, azt kérdezné: szereti-e Wagner, ahogyan a műveit interpretálja. „Aztán meg azt: kölcsönkérhetem-e azt az időgépet…”

A többszörös Grammy-díjas Pape elég távol áll attól, hogy unalmas figurának nevezhessük: miközben kollégái folyton a hangjuk megóvásáról beszélnek, ő cigarettával a kezében pózol a sajtófotóin, úgy fogalmaz, hogy „tökösen” szeret Mozartot énekelni, szabad idejében pedig metáldalokban vezeti le fölös energiáit a Rammstein zenekar oldalán. De sajátos humora a színpadon sem hagyja cserben: „Egy müncheni dalestem kellős közepén a szmokingom mellényén szétpattantak a gombok. A zongorakísérőmnek kellett felállnia és megigazítania. A közönségnek úgy kommentáltam az esetet: hiába, a túl erős támasztás…”