A 69 éves Mischa Maisky kétség kívül a csellóművészet élő legendája. A lett származású kitűnőség precízen számon tartja, hány alkalommal lépett színpadra eddigi pályafutásának 44 éve alatt. A lajstrom ezidáig 3500 koncertet tesz ki, beleértve a világ legnagyobb presztízsű koncerttermeit és a legkitűnőbb zenekarokat.
Az egykori Rosztropovics tanítvány, miután „körbejátszotta” a világot, Belgiumban, a Brüsszel melletti Waterloo-ban telepedett le, ahol családjával évek óta él. Ma már nem tesz engedményeket és a saját módján játszik. Élvezi a szabadságot és folyamatosan újabb interpretációkon kísérletezik, amelyek távol állnak a nemzetközi iskolák bevett standardjaitól.
A brüsszeli Erzsébet Királyné Zenei Verseny művészti vezetőjével ide kattintva olvashatnak interjút!
Mischa Maisky elfogadta a felkérését, hogy vegyen részt a brüsszeli Erzsébet Királyné Zenei Verseny zsűrijében, ahol először mérhetik össze tudásukat a csellisták. A verseny június 3-ai eredményhirdetése előtt két nappal az RTBF francia nyelvű belga televízió rövid portréfilmet jelentetett meg róla, amelyen nagy örömünkre eljátssza a nevéhez emblémakánt kötődő Bach első csellószvitet, amit a Mester másik öt csellószvitjével együtt a Bibliájának tekint.
Az interjúfilmet, amit az alábbiakban foglalunk össze ide kattintva tekintheti meg!
„Hogy miért a cselló? Nincs olyasféle romantikus történetem, hogy sétálok az utcán és hallok az ablakból valamiféle csodálatos dallamot, amibe rögtön beleszeretek, lehet, hogy így történt, de mindez olyan régen volt, hogy nem is emlékszem rá. A választásom oka sokkal inkább az, hogy így logikuson beteljesedhetett volna a családi triónk, nővéremmel és a bátyámmal, de ez sajnos soha nem valósult meg” – mondja a művész, aki indulásáról a következőket mesélte:
„Moszkvában a Csajkovszkij Konzervatóriumban tanultam Rosztropovicsnál, de minden Lettországban kezdődöt, hiszen Rigában születtem. 14 évesen kerültem bentlakásos zeneiskolába Leningrádba. 18 éves voltam, amikor a Moszkvai Nemzetközi Csajkovszkij Versenyt követően Rosztropovics meghívott a saját osztályába, ahol négy évet töltöttem. A világ legszerencsésebb csellistájának vallom magamat, mert én vagyok az egyetlen, aki abban a megtiszteltetésben részesült, hogy Rosztropovicstól és Gregor Pjatyigorszkijtól egyaránt tanulhatott.”
A nevéhez fűződő legemblematikusabb előadásokról így beszélt: „Bach egyike volt azon kevés komponistának, aki igazán nagyvonalú volt velünk csellistákkal, hiszen hat szvittet is írt a hangszerre. Bach zenéje az én Bibliám. Nem játszom olyat, amit nem tudok teljességgel átélni. A közönség megérzi, ha valami nem szívből jön. Az előadást nem lehet meghamisítani, csak őszinteséggel lehet eljutni az emberek tudatáig és szívéig. Szeretettel kell zenélni, én ezt tartom a legfontosabbnak.”
